A hazai képzőművészeti színtéren a 2000-es évekkel jelentek meg azok az életművek, melyek tendenciózusan, vissza-visszatérő módon szóltak bele abba a diskurzusba, ami a társadalmi nem konstruált voltára vonatkozik. Elkezdték újragondolni, kommentálni, hogyan jön létre, hogyan reprodukálódik, melyek azok a kategóriák, amelyek segítségével azonosítjuk: ez férfi, ez nő. Mi ennek a kulturális percepciónak a megszokott kategóriarendszere és hogyan lehet ezt visszájára fordítani.
Kurátor: Oltai Kata

A hazai képzőművészeti színtéren a 2000-es évekkel jelentek meg azok az életművek, melyek tendenciózusan, vissza-visszatérő módon szóltak bele abba a diskurzusba, ami a társadalmi nem konstruált voltára vonatkozik. Elkezdték újragondolni, kommentálni, hogyan jön létre, hogyan reprodukálódik, melyek azok a kategóriák, amelyek segítségével azonosítjuk: ez férfi, ez nő. Mi ennek a kulturális percepciónak a megszokott kategóriarendszere és hogyan lehet ezt visszájára fordítani.

Kurátor: Oltai Kata

Baglyas Erika, Ember Sári, Eperjesi Ágnes, Fabrícius Anna, Fátyol Viola, Gáldi Vinkó Andrea, Gőbölyös Luca, Nagy Kriszta x-T, Szabó Benke Róbert, Szabó Eszter, Szász Lilla, Szombat Éva

Beszélnek a megfelelő és nem-megfelelő nőiesség (és férfiasság) ideáljairól és szabályairól, a tisztaság kódokról, a performativitás megerősítő jellegéről, ami rituálékban és ismétlésekben ölt testet, a női domesztikálás eszközeiről, vagy a normatív szexualitás kontrollintézményéről, a házasságról.

Volt és van egy erős mag, melynek a nyomán a hazai diskurzus is átvett, felfigyelt bizonyos jelenségekre a kilencvenes évek végén színrelépő nemzedéknek köszönhetően, azonban – a nemzetközi tendenciákhoz hasonlóan – a fiatalabb, következő generációra egyfajta “cooling out” (Burton R. Clark) jellemző, távolmaradás, távolságtartás a női beszédmóddal, feminista kritikával szemben.