A Kokoro no Arika – Ahol a lélek lakozik című nagyszabású kortárs japán kiállítás tíz év után először ad áttekintő képet a japán társadalom és művészet jelenlegi állapotáról.

A Ludwig Múzeum Budapest – Kortárs Művészeti Múzeum tisztelettel meghívja Önt

Kokoro no Arika
Ahol a lélek lakozik
Kortárs japán művészet

című kiállításának megnyitójára 2003. december 18-án, csütörtökön este 6 órakor.

A kiállítást megnyitja: MAEYAMA Yuji, a kiállítás kurátora.

A Kokoro no Arika – Ahol a lélek lakozik című nagyszabású kortárs japán kiállítás tíz év után először ad áttekintő képet a japán társadalom és művészet jelenlegi állapotáról.

A Ludwig Múzeum Budapest – Kortárs Művészeti Múzeum tisztelettel meghívja Önt

Kokoro no Arika
Ahol a lélek lakozik
Kortárs japán művészet

című kiállításának megnyitójára 2003. december 18-án, csütörtökön este 6 órakor.

A kiállítást megnyitja: MAEYAMA Yuji, a kiállítás kurátora.

Kerekasztal beszélgetés a művészek és a kurátor részvételével:
2003. december 18., 16.30, a Ludwig Múzeum előadótermében.
Vezeti: Petrányi Zsolt

Kiállító művészek
Fujimoto Yukio, Hatakeyama Naoya, BAK IKEDA, MIKAN, Mitamura Midori, Murakami Takashi, Suda Yoshihiro, Takayanagi Eri, Tanaka Koki, TSUKIOKA Aya, Yanagi Miwa

A Kokoro no Arika – Ahol a lélek lakozik című nagyszabású kortárs japán kiállítás tíz év után először ad áttekintő képet a japán társadalom és művészet jelenlegi állapotáról. A most bemutatkozó tizenegy művész között vannak frissen végzettek és “nagy öregek”, akik a legkülönfélébb műfajokban (festészet, fotográfia, építészet, divat, animáció) adnak hangot a társadalom, a hétköznapi élet és a szubkultúra kérdéseinek.

A Japán Alapítvány 1993-ban mutatta be – ugyancsak a Ludwig Múzeumban – a Láthatatlan természet című válogatást. Az azóta eltelt tíz év nagy változásokat hozott Japán életében: “Japán megfáradt. Japán elvesztette a hitét önmagában. A japánok céltalanul bolyonganak” – így kezdődik a 2001-ben életbe lépett japán kultúra- és művészettámogatási törvény. Az itt látható művészek valamilyen módon mindannyian érintik a japán társadalom jelen problémáit: a gazdasági fejlődés megtorpanását, a közbiztonság megrendülését, az elveszettség érzését, a hagyományos erkölcsi és művészi értékekben megrendült bizalmat. Mindeközben a kiállítás címéül választott kokoro no arika kifejezéssel a szervezők arra kívánnak utalni, hogy a kultúra és a művészet lehet az az eszköz, melyen keresztül a japánok visszanyerhetik elvesztett lelkierejüket.

A Bak IKEDA rendezte PiNMeN című számítógépes animáció főszereplői, e szelíd földönkívüliek szegénységük miatt a legkülönbözőbb munkákat vállalják, tekebábukká válnak vagy éppen üdítőitalokat nyújtanak ki automatákból. TSUKIOKA Aya egyik műve olyan szoknya, amelynek segítségével a nők megmenekülhetnek az utcán őket fenyegető veszélytől, hiszen egy szempillantás alatt Coca-Cola automatává változhatnak. MIWA Yanagi Nagymamái bemutatják, milyennek képzelik a fiatal nők saját öregkorukat Japán öregedő társadalmában. HATAKEYAMA Naoya fotósorozata tükrözi a modern nagyvárosok elidegenettségét: képein a sokemeletes úgy ragyognak, mintha semmi közük sem lenne az emberi lényekhez.

A külföldön is rendkívül népszerű és sikeres MURAKAMI Takashi festményei a mai “szuper-lapos” japán kultúra ambivalens mivoltára mutatnak rá, ahol mintha nem is létezne magas művészet, csupán csak szubkultúrák sokasága. A MIKAN építészcsoport a “mindennapok formatervezésére” törekszik, a napi élet különböző mozzanataira és lényegük meghatározására koncentrálva; itt egy felfújható mobil házat mutatnak majd be. A minimális eszközökkel dolgozó FujiMOTO Yukio és TAKAYANAGI Eri installációi, tárgyai a hétköznapi valóságra finoman reflektáló művek. TANAKA Koki videómunkáiban vég nélkül ismétlődnek mindennapi történések vagy filmjelenetek, ahol a hétköznapi egyszeriben szokatlanná, különössé válik. SUDA Yoshihiro gyönyörű, életszerű virágokat és növényeket készít, melyeket olyan terekben helyez el, ahol a növények vagy virágok jelenléte váratlan, meglepő; MITAMURA Midori személyes visszaemlékezéseken alapuló művei pedig a családi bensőségesség és a boldogság pillanatait idézik, mondván: “A hétköznapi élet minden egyszerű pillanata ragyogóan színes.”

A tárlat Budapestet követően a moszkvai Modern Művészeti Múzeumba utazik tovább.

Helyszín: Ludwig Múzeum Budapest – Kortárs Művészeti Múzeum

Cím: 1014 Budapest, Szent György tér 2, Budavári Palota, “A” épület
Telefon: (1) 375-75-33, (1) 375-91-75
Fax: (1) 212-25-34
E-mail: info@ludwigmuseum.hu
Nyitva: hétfő kivételével 10-18 óráig, csütörtökön 10-20 óráig