“A test szépségét ábrázoló festőnek választ kell adnia az olyan elméleti kérdésekre, mint hogy mi a szépség, illetve milyen ismérvei vannak, ahogy gyakorlatiakra is – milyen kánon, ízlés és társadalmi szokások határozzák meg azt, hogy milyen testet nevezhetünk „szépnek”? Hogyan alakul a szépségről alkotott képünk az idő múlásával, és hogyan változik ez a férfi és hogyan a nő tekintetében?” – írja Girolamo de Michele az Umberto Eco által szerkesztett A szépség története című könyvben. Kis-Kéry Anna Szakadatlan szépség című, kilenc fényképből álló sorozata ezt a folyton változó fogalmat kutatja a női test középpontba helyezésével. A sorozat a művész diplomamunkája, amelyet 2021 júniusában mutatott be a MOME-n.

A női test ábrázolásán keresztül a művész a szépség fogalmát és annak esztétikai dilemmáit tárja elénk. Peter Paul Rubens ikonikus nőalakjait vizsgálva és őt megidézve gondolja újra a kortárs női test mítoszát. Bár Rubens nőábrázolása egy másik kor esztétikáját tükrözi, nevét a mai napig tisztelet övezi. A művész ugyanakkor megkérdőjelezi jelen társadalmunk idealizált női testképét is. Hogyan oldja a művész a feszültséget a művészettörténet ikonikus festményein megjelenített nők és korunk nőideálja között? A művész a sorozat kilenc képén keresztül bonyolult valóságot tár elénk. Rubens női testei olyan eszményt képviselnek, amely egy négyszáz évvel ezelőtti kulturális hagyományon alapul. Ugyanakkor ez validálta a művész idősödő, testes modelljeit. A Szakadatlan szépség sorozat nőalakjai megkérdőjelezik a vékony és fiatal nők sztereotíp mítoszát. Nem azért szépek, mert fiatalok vagy vékonyak, hanem azért, mert öntudatosságot és belső boldogságot sugároznak.

„A Rubens által megjelenített nők (mint Helena Fourment, rendkívül fiatal második felesége) olyan szépséget jelenítenek meg, amely mentes a mögöttes jelentésrétegektől, ezek a nők örülnek az életnek és annak, hogy megmutatkozhatnak.” – írja De Michele. Ugyanez az attitűd jelenik meg Kis-Kéry Anna művein. A művész a különböző korok szépségideáljai közti hiátust kívánja kitölteni. Személyes hangot ad karaktereinek. Meztelenségük nemcsak testük kontúrjait tárja elénk, hanem a modellek személyiségét is. Testtartásuk, játékos viselkedésük a képek elengedhetetlen elemévé válik. Ezekből a nőkből csak úgy sugárzik az élet.

A fotó médiuma létezésük valódiságát hangsúlyozza. Arra szólítja fel a nézőt, hogy gondolja újra társadalmunk megkérdőjelezhetetlen eszményeit. Felkér minket, hogy nézzünk magunkba, hogy miket fogadunk el gondolkodás nélkül közös eszméinkként.

A művész maga választotta ki modelljeit, és olyan környezetet teremtett számukra, ahol önmaguk lehetnek. Az uszoda természetes környezete, a virágmező, de még a fadeszkák is keretként szolgálnak, ugyanakkor a szabad önkifejezés lehetséges kapui is. Végül pedig ugyanaz a természet, amely a modelleket körülveszi, önmagában csendéletként is értelmezhető, egy olyan műfajként, amelyről tudvalevő, hogy az élet mulandóságát és az idő múlását jeleníti meg. A művész tehát ezeken a fényképeken egyfajta időtlen szépséget mutat be, amely belülről fakad. A modellek megfoghatatlan személyiségei Rubens nőalakjaihoz hasonlóan egyszerre szimbolizálják a mulandóságot és egyben az élet örömét is.

Csillag Eszter