Magyarpalatka határában egy régi cigány siratóéneket húznak. Hallom a szomorú, meg-megtörő hangokat. Pedig amit látok, nem a valóság, csak annak kimerevített mása. Egy fotó. Készítette a Martonvásárhely közelében található Tordason élő Kása Béla…

Magyarpalatka határában egy régi cigány siratóéneket húznak. Hallom a szomorú, meg-megtörő hangokat. Pedig amit látok, nem a valóság, csak annak kimerevített mása. Egy fotó. Készítette a Martonvásárhely közelében található Tordason élő Kása Béla…

A havas úton áll Koboda Florin prímás és Radák Rémusz kontrás. Magyarpalatka határában egy régi cigány siratóéneket húznak. Hallom a szomorú, meg-megtörő hangokat. Pedig amit látok, nem a valóság, csak annak kimerevített mása. Egy fotó. Készítette a Martonvásárhely közelében található Tordason élő Kása Béla. A képíró ember évtizedek óta járja Erdélyt. Képíró, mondom, holott ezt a fogalmat régen a grafikusokra, festőkre használták. De hiszen a fotómasina optikájával is lehet képeket komponálni, rajzolni, írni. Írni, ahogy mesél, sorsokat, emlékeket, hangulatokat, örömöket és fájdalmakat örökít meg a művész.

Budán, a Corvin téren, a Hagyományok Házában tizennégy darab ilyen mesélő képet állított ki Kása Béla. Olyanok, mintha száz évvel ezelőtt készültek volna. Nem technikájuk, hanem az elkapott pillanatok hangulata miatt. Bartók Béla találkozhatott hasonló muzsikusokkal a gyűjtő körútján. És Bartók jut akkor is eszünkbe, amikor elmerengünk: vajon nem egy pusztulásra ítélt világ utolsó pillanatait kapta el a fotós? Fájdalom, de igen.

Bár talán senki nem irigyli a csanafűtetői Pali Marci és Sipos Márton hegedűsök sáros csizmáját, tépett, korcs kutyáját, de bizonyos, hogy ők nem cserélnének velünk. Hasonlóan a nyugalom árad a Kalotaszegen található váralmási Lőrinc Albert alias Ötvös Berci és Cilika Mária arcáról, ahogy a deszkákból összetákolt kunyhó előtt muzsikálnak. Kalotaszegen, Kispetriben találkozunk ismét Ötvös Bercivel, aki egy törött lépcső tetején, rongyos cipőben húzza a kutyájának a nótát. Megyünk tovább, s Magyarpalatkán egy tornácon találjuk magunkat. Macsingó Nácika prímás, Livin a kontrás, Radák Rémusz kontrás, Kovács Puki Márton bőgős és Sanyi bácsi áll karéjban, hogy aztán rákezdjen a zenekar.

Fáradt cigányok jönnek szembe a széki utcán. Moldován Lenuca kisbőgőst a buzai zenekar kíséri. Barátaik: Alexandru Ionan prímás és Antin Ionan kontrás Pusztinon bukkannak föl, míg a feketetói vásárban névtelen társaik húzzák a tölcséres hegedűt. Messze, Erdély belsejében, Gyimesközéplokon Halmágyi Gizella üti a gardont. Arca akár egy madonnáé. A hegy túloldalán, a Hidegség patakja partján Tímár Jánoska válaszol a ritmusra ugyanezzel a régi-régi hangszerrel, miközben az ikerlánykák a kerítésre tűzött sajtosvödrök mellől figyelik apjuk játékát.

S végül ott áll velünk szemben Toader Bogdan prímás, aki a moldvai Stejaruban még a fekete récék hangos hápogását is elnémította, amint gumicsizmában szinte vigyázzállásba vágva magát szép lassan belekezdett egy altatóba. (Január 31-ig tekinthetők meg a Hagyományok Házában a muzsikáló zenészportrék.)

NSZ 2004. január 3. Szerző: Sz. L.

Helyszín: Hagyományok Háza

Cím: 1011 Budapest, Corvin tér 8.
Tel.: (1) 2015017
Fax: (1) 2251012
E-mail: h.h.@axelero.hu