JÓZSEFVÁROS: Stalter György, Botos Zoltán
October 28 - December 22
Stalter György fotóművész és Botos Zoltán festőművész közös kiállítása, a “Józsefváros – Város a városban” nyílik a Szentandrássy István Roma Művészeti Galériában.
Mindenkit várunk szeretettel október 27-én vasárnap, 18.00 órára!
A kiállítást D. Magyari Imre újságíró, majd Bujdosó János zenei előadása nyitja meg.
STALTER GYÖRGY műterme a Józsefváros. Ez a kerületi szociális mikroklíma is formálja iden-titását, művészi arculatát. Azontúl, hogy képsora ebbe a nyolcadik kerületbe kalauzol bennünket, az alkotó környezetével való azonosulásáról és szembesüléséről is tudósít. A szubjektív kordoku-mentumként értelmezhető fotográfiák lejárt diafilmre készültek, így markáns, váratlan színvilág jelenik meg a sorozat egészén. „Sokat fényképeztem színesben, de ami igazán érdekelt, azt mindig fekete-fehérben csináltam meg. Ez volt az első nagyobb színes anyagom, amióta fényképezek. Borzasztó fontosnak éreztem a színek jelenlétét, ahogy a fekete-fehér anyagoknál is fontosnak éreztem, hogy fekete-fehér képek születtek. Fekete-fehérben az anyag akár szociofotó is lehetne. Azzal azonban, hogy a képek ebben a furcsa színvilágban jelennek meg, az egész sztori sajátos történetté kerekedik. A képek kereszthívással készültek, egy régi, analóg technikával. A műfénydi-ára exponált nyersanyag színes negatívként kerül előhívásra. Ritka az olyan felvétel, ahol nem használtam mesterséges világítást, vakut vagy folyamatos fényű lámpákat, különböző színes fóli-ákkal. Eddig ez üres technikatörténet lenne, de nem az, mert az itt élő emberek világához annyira hozzátartoznak a színek. Itt átvitt értelemben is minden színes. Néhány fotón sárgán jelenik meg az emberek feje, de ez egyáltalán nem baj: a karakterek tökéletesen illenek a tudatosan felerősített színekhez.” (Stalter György, Fotómozaik, 2007)
BOTOS ZOLTÁN
Salgotarjánban születtem, A festészettel igazán 1991 óta foglalkozom komolyan. Addig csak ama-tőr szinten festettem. Ekkor meghívást kaptam a mártélyi művesztelepre. Ettől kezdve munkáim-mal bekerültem a hivatásos művészek kiállításaira. Ez év áprilisában én kaptam a salgótarjáni triennálé nagydíját.
Stalter György fotóalbuma a „nyockerről“ elemi erővel hatott rám. Addig a fotózás mint műfaj nem is érdekelt. Amikor Gyuri a kezembe adta ezt az albumot, lapozgattam, és azonnal feltűnt a tökéletesen és tudatosan megkomponált képek sokasága. Azonnal tudtam, hogy itt nem egyszerű fotókról van szó, hanem magas színvonalú művészi képekről. Itt a kép szót kihangsúlyoznám. A másik dolog, ami nekem szembeötlő volt, az a színek összhangja, ami egy-egy kép témája szerint kívánatos, és amit a mű megkíván. Rögtön arra gondoltam, hogy jó lenne ebből olajképet festeni a magam elgondolása szerint. Ebből az albumból végül is 14 festmény született. (Botos Zoltán)