A gyerekkorát Dél-Bronx-ban és Dél Brooklynban töltő fotós nomád évek hosszú sorát tudhatja maga mögött: bár Magyarországon született, már nyolc évesen az USÁ-ban graffitikről készített felvételeket , majd más kontinenseken készült fotói múlandó tereket, utcákat, parkokat, tömegközlekedési eszközökön utazókat, aluljárókat és ott áthaladókat dokumentálnak. Felvételei a terek poétikus pillanatait és az ott jelen lévők létének összefüggéseit és ellentmondásait is megmutatják.

A rideg városi terekben létező, a saját otthonukba visszahúzódni nem tudók vagy épp a kapitalizmust mozgásban tartani látszók sérülékenysége mellett J. Nagy fotói jelenlétük intenzitását s intenzív gesztusait úgy képesek megmutatni, hogy sok esetben a városi tér időn túli főszereplőiként, mitologikus alakokként vagy szinte megtestesült szellemekként jelennek meg.

E karakterek nem drámai figurák, hanem a jelen realitásában élők, akiknek megjelenítésére intimitás és átmenetiség egyaránt jellemző.

Ezáltal, s a periférikus tereknek az avantgárd fotó strukturáltságára emlékeztető megoldásaival, s gyakran mellékesnek tűnő feliratokkal J. Nagy olyan elbeszélő formát hoz létre, amely által a néző is a helyzet részesévé válik, egy pillanatnyi, ugyanakkor időn átívelő városi lét megtapasztalójává is.