Gáti György – az André Kertész ösztöndíj nyerteseként – két hónapon keresztül fotografált Franciaország-szerte 2003 nyarán. Galériánk ebből az anyagból válogatott.

Gáti György, a szelíd újító

Gáti György – az André Kertész ösztöndíj nyerteseként – két hónapon keresztül fotografált Franciaország-szerte 2003 nyarán. Galériánk ebből az anyagból válogatott.

Gáti György, a szelíd újító

Játék, tanulás és munka. Sokak életében menthetetlenül különválnak. Amint elkezdődik a hivatalos értelemben vett tanulás időszaka, végetér a játék. A játék, ami a világ és saját személyiségünk megismerésének és tökéletesítésének egyik leghasznosabb eszköze. Aztán elkezdődik a munka, és azzal végetér a szisztematikus, a közvetlen önérdektől mentes tanulás időszaka, a játék pedig akkorra már a gyermekkor egyre elmosódottabb mesevilágába vész.
Mennyit veszítünk pedig azzal, hogy lemondunk a játékról és az intenzív tanulásról! Akkor érthető ez igazán, ha olyan emberrel találkozunk – művészek és tudósok között vannak ilyenek szép számmal -, akinél e három tevékenység úgy épült egymásra, hogy mindegyik megörződött, és egy-egy életszakaszban, egy-egy újat próbálásban szabad teret kapnak. Megkockázatom, újító művész játékosság és intenzív tanulás nélkül nincs is.
Nézzük Gáti György műveit! Ahhoz, hogy valaki a tükröződések apró, huncut, szinte rejtett szépségeit észrevegye, olyan odaadó figyelemmel, annyi feleslegesnek látszó bámészkodással kell töltenie a munkájának nagy részét, amilyennel csak gyerekek képesek bámulni a világot. Hogy megértsék, hogy beletanuljanak. Ahhoz, hogy valaki a fények és színek rafináltan meghökkentő kompozícióit fényképpé transzformálja, sok tucat játékos kísérletet kell előbb lefolytatnia. Ahhoz, hogy valaki Lucien Hervé fürdőszobájában Hervé és a vele szorosan összefüggő modern építészet szellemét és stílusát idéző, ám mégsem XX., hanem már XXI. századi képet készítsen, nagyon is komoly, de nem komor felnőttkori tanulmányokat kell elvégeznie.
Ha játék, tanulás és munka harmonikusan összetartozik, akkor a művek nagy energiát felemésztve ugyan, de mégsem kínok között születnek. Az ilyen alkotó ember tevékenységét nem az elhullajtott verejték hektóival mérik. Az ilyen embernek valahogy megy a munka. Nem dühöng, nem szenved, nem jajgat.
Az ilyen alkotó előbb-utóbb kitalál valamit, új utakra téved, vagy inkább talál. Nem akarja ő dühösen elsöpörni a régit, csak egy kicsit játszik vele, forgatja, szétszedi, és amikor újra összerakja, az már nem pontosan olyan, mint előtte volt. Ilyenek a szelíd újítók. Játékosak és tanulékonyak, meg folyton dolgoznak, mint Gáti György is.

Szarka Klára