A Haladási jogok, a Pionír nők a fotográfiában című előadás második része. Az előző előadást Diane Arbus-sal fejeztük be, tehát a feminizmus korszakáig, a 70-es évek elejéig jutottunk el. Olyan női fotósokat ismerhettünk meg, akik megváltoztatták a fotográfiát speciális kémia eljárások segítségével, újfajta témákkal kísérleteztek és a megszokottól eltérő esztétikai stílust teremtettek.

A Haladási jogok, a Pionír nők a fotográfiában című előadás második része. Az előző előadást Diane Arbus-sal fejeztük be, tehát a feminizmus korszakáig, a 70-es évek elejéig jutottunk el. Olyan női fotósokat ismerhettünk meg, akik megváltoztatták a fotográfiát speciális kémia eljárások segítségével, újfajta témákkal kísérleteztek és a megszokottól eltérő esztétikai stílust teremtettek.

Olyan fotósokkal is foglalkoztunk, akik habár a férfiak által meghatározott korszellem stílusában alkottak – és ma nem feltétlenül számítanak jelentős művésznek –, akkor mégis elismerték tudásukat. A mostani előadásban, elérve az 1970-es éveket, azt vizsgáljuk, hogy a női alkotók milyen utakon, milyen témákat dolgoztak fel, hogyan hatottak vizuálisan a női szerepekre, a női testképre.

“Egy feminista professzornőm, Jake Jackson előadására szeretnék reagálni, amelyben azt veti fel, hogy Annie Leibowitz, Sally Mann, Nan Goldin és Lorna Simpson nem eléggé tudatosan álltak hozzá munkájukhoz. Évekkel későbbi magatartásuk hatására a régi munkáik új kontextusba kerültek; ez pedig olyan interpretációkat eredményezett, melyek érvénytelenthetik korábbi munkáik jelentését.”