Sokszor halljuk, hogy az idő fogságában élünk. Méri a napjainkat, alakítja az emlékeinket, és folyamatosan emlékeztet arra, hogy minden pillanat elmúlik. De vajon képesek vagyunk-e valóban megragadni az időt?

Pelle Tamás képeit nézve úgy tűnik, az idő nem csupán megállítható, hanem sűríthető is. Fotói nem egyetlen pillanatot rögzítenek, hanem az időben zajló változások lenyomatai.

Munkáiban a záridő nem pusztán technikai eszköz, hanem alkotótárs: meghatározza, hogy a fénykép által kijelölt tér mennyi időt képes magába fogadni.

Így válnak a szélben remegő falevelek színfoltokká, és a csillagok éjszakai vándorlása fényrajzzá.

Tamás fotói arra emlékeztetnek bennünket, hogy a fényképezés nem mindig a pillanat kimerevítéséről szól. Néha éppen az ellenkezőjéről: az idő láthatóvá tételéről, oly módon, ahogyan azt a szem önmagában nem képes érzékelni.

És persze egy kis szerencséről is. Mert úgy tűnik, Tamás azok közé a fotósok közé tartozik, akiknek még az égbolt is a kedvében jár. Ha a kompozíció úgy kívánja, a repülőgépek pontosan ott jelennek meg, ahol a képnek szüksége van rá.

A kiállítást megnyitja: Vizi Péter, amatőrcsillagász

Helyszín: Szentendre, Bogdányi u. 10. (Ámos Imre – Anna Margit Emlékmúzeum, földszinti festőműhely)

https://www.facebook.com/events/1627854221635220/