Közreműködők: A vendégeket köszönti Keppel Gyula, a galéria művészeti vezetője | A kiállítást megnyitja Fábián László író | Közreműködnek a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola és Gimnázium, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Gyakorlóiskolájának növendékei.

Ötletek Féner Tamás kiállításához

Közreműködők:
A vendégeket köszönti Keppel Gyula, a galéria művészeti vezetője | A kiállítást megnyitja Fábián László író | Közreműködnek a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola és Gimnázium, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Gyakorlóiskolájának növendékei.

Ötletek Féner Tamás kiállításához

„… a radikális szellem időről időre megkísérli a leülepedett rendszerek kritikai bolygatását a gondolkodás minden területén, mind a tudományban, mind a művészetben; nevezhetjük akár újragondolásnak. Figyelmeztetéseket kapunk – például – a nyelvtől: kiürültek az egykor erősnek vélt metaforák, elkoptak a használatban a szimbólumok: átformálásuk, megújításuk időszerű. Annak idején a szürrealisták igyekeztek átrendezni az unalomig ismert valóságot, úgy ítélték, fölötte alaposabb ismeretek rejlenek. Az „új tárgyilagosság”, a neue sachlichkeit a tárgyak elfödött értelmét akarta meglelni a beidegződésektől független, szabad asszociációban. Mivel a fénykép – és Féner Tamás esetében erre kell koncentrálnunk – szinte oda van láncolva a valósághoz, érthető, hogy magát a tárgyi valóságot kell fölmutatni olyan társításokba, amelyek nem pusztán a képzeletet, de a képzetet (szívesebben mondanék képezetet, ám a számítógépem nyomban vörössel húzza alá) modulálják. Teszem azt a filozófus mestergondolata mentén: a szimbólum szüli a gondolatot (Ricoeur). Így és csak így lehetséges, hogy fogalmaink a valóságról folyamatosan változnak, ami semmi esetre sem jelenti azt, hogy az előttünk járók ostobák voltak, mi azonban birtokolnánk a bölcsek kövét.

Sőt. Féner Tamás éppen hogy azt tárja elénk, milyen – mondjuk így – szemiotikai lehetőségekkel, szabadsággal rendelkeznek archaikus jelképek, van-e, és ha igen, mekkora a hatósugaruk az alaposan megváltozott világban….

Féner tudatosan választ súlyos, mondhatni: mélyen kulturális beágyazottságú, archetípusos szimbolikus tárgyakat – máig ható gazdag értelmezhetőséggel. Ha a tojásra gondolok, akár mitológiai (teremtésmítoszok, mint a Kalevala, vagy éppen a tojásból kikelő dioszkuroszok, hiszen őket a hattyú-zeusz nemzette lédának), akár vallási (éppen Féner Fiadnak hagyd örökül sorozata; rituális étkezés), de még köznapibb jelentésével (colombus tojása stb.) bőségesen igazolja ezt a szándékot, de utalhatok a spirálra, amely itt – groteszk módon – rugóként tárgyiasul mintegy az életre, a nukleinsavak molekuláris szerkezetére, spirálködökre gyanakodva.

Talán mindegyiknél szélesebb szemantikai mezőbe kívánkozik – történetileg is – a hal mint ősrégi, az emberiség históriájában úgyszólván folyamatosan és hangsúlyosan jelenlévő (eredet?)- szimbólum.

Fábián László
(részletek az élet és irodalomban megjelent tanulmányból)