Helyszín: Nemzeti Táncszínház Kerengő Galéria
(Budapest I., Színház u. 1-3.)

Megnyitja: Jordán Tamás, a Nemzeti Színház főigazgatója
A kiállítás kurátora és a megnyitón beszédet mond Eifert János,
a ZOOM Magazin művészeti szerkesztője

Megtekinthető: naponta 13-18 óráig, előadási napokon a műsor végéig

Megtalált világ

Helyszín: Nemzeti Táncszínház Kerengő Galéria
(Budapest I., Színház u. 1-3.)

Megnyitja: Jordán Tamás, a Nemzeti Színház főigazgatója
A kiállítás kurátora és a megnyitón beszédet mond Eifert János,
a ZOOM Magazin művészeti szerkesztője

Megtekinthető: naponta 13-18 óráig, előadási napokon a műsor végéig

Megtalált világ

Csak most, első önálló kiállításomra készülve tudatosodott bennem, hogy legelső fotóimat is színházban készítettem. Nagykanizsán, szeretett gimnáziumom amatőr színpadának próbáin, aztán a Helikon keszthelyi rendezvényein. Később, a pécsi diákévek alatt, az egyetemi koncerteken kerestem témát. Első fotóm a Táncművészet című folyóiratban jelent meg, a fantasztikus Eck Imre egyik kamara-balettjének próbájáról. Nem is értem, hogyan nem vettem észre a jelet?

Végzett mérnökként nem a fotózás, hanem az újságírás felé kanyarodtam, a Magyar Rádió Pécsi Stúdiójában a fényképezőgépet riportermagnóra cseréltem. Igaz, a téma nem engedett, ha csak lehetett színházról és képzőművészetről tudósítottam. Már a Győri Stúdió kulturális műsorainak szerkesztőjeként is a veszprémi, győri, kaposvári színházban készítettem hangos képeimet az előadásokról. Rendszeres szereplője lettem egyebek között a Kossuth Rádió Színházi Magazinjának és a Láttuk-Hallottuk című kulturális műsornak. Tíz év rádiózás után megtisztelő felkérést kaptam az MTV Péntek délután című műsorától. A fővárosba költöztem, és ezzel újabb tíz, kihívásokkal teli év következett. Az ország egyik legnézettebb közéleti műsorának szerkesztő-riportereként, távolabb kerültem a színháztól, de minden addiginál közelebb a profi képíráshoz. A riportok felvételei és utómunkái során az operatőrök, világosítók, vágók és rendezők iskoláját járhattam.

A kilencvenes években kezdődött a hazai internetes kommunikáció fejlődése. Villamosmérnöki és újságírói ismereteimre támaszkodva számos sikeres kísérlet részese lehettem. Az MTV Internet Kabinetjében elsőként közvetítettünk hatalmas kivetítőn is élvezhető minőségben televíziós műsort a világháló segítségével, a Naganoi Téli Olimpia
honlapjával a legnézettebb oldal lettünk a piacon. Már saját vállalkozásként, egy csapatban Mata János rajzfilmrendező és Tomsits Rudolf zeneszerző barátommal, animációs filmeket készítettünk Szász Endre festőművész grafikáiból egy multimédiás CD lemezen.

A színház közvetlen közelébe Pozsgai Zsolt író-rendező barátom révén kerültem újra. A Pécsváradi Nyári Színház alapításának ősbemutatójához keresett rendezőasszisztenst. Csak akkor mehetek, mondta, ha elvállalok egy apró, néma szerepet is. Hogyne vállaltam volna. A próbák során kezdtem újra fotózni. A Boldog Asztrik küldetése, hatodik éve sikerdarabja a Pesti Magyar Színháznak. Azóta még nagyobb tisztelettel nézem, immár belülről is, azt a csodát, amivel középiskolásként ismerkedtem meg, a színházat.
Amikor Jordán Tamás pályázatot adott be az új Nemzeti Színház vezetésére, beválasztott a csapatába. A Színház honlapját szerkesztem és illusztrálom. A riportermagnó mellé ismét fényképezőgép került a kezembe. Amit látok, amit érzek, megpróbálom megörökíteni és átadni másoknak. Képeim megjelennek napi- és hetilapokban, láthatóak a Gönczöl Kiadó “Díszlet – Jelmez című könyvben. Eddigi legnagyobb fotós sikeremnek a 2005-ös, “Színház a fotóművészetben” című nemzetközi biennálén való szereplést tartom.

Az utóbbi három évben szinte egyetlen napom sem telt el színház nélkül. Ahogy Bereményi Géza nyomán Cseh Tamás énekelte, “A színház egy más világ.”. Kiismerhetetlen, izgalmas, olykor gyötrelmesen nehéz, de csodálatos világ. Ezt a világot járom a fényképezőgépemmel. Néha irigylem magam ezért a lehetőségért.

Eöri Szabó Zsolt