Burger Barna – Előtte – Utána, a zárójelbe tett idő című kiállítását a Mai Manó Házban tekinthetik meg az érdeklődők (George Eastman Terem, II. emelet)2010. május 07 – június 20 között.A kiállítást megnyitja: Kulka János, színművész
Kurátor: Mélyi József, művészettörténész

Burger Barna – Előtte – Utána, a zárójelbe tett idő című kiállítását a Mai Manó Házban tekinthetik meg az érdeklődők (George Eastman Terem, II. emelet)2010. május 07 – június 20 között.
A kiállítást megnyitja: Kulka János, színművész
Kurátor: Mélyi József, művészettörténész
Burger Barna ismert és ismeretlen emberekről készített portrépárokat: előtte és utána. A téma a köztes idő, ami lehet néhány perc vagy több óra, és az abba foglalt cselekvés. Hogyan jelenik meg egy labdarúgó arcán a mérkőzés előtti feszültség, és hogyan olvasható le róla utána, győztek-e vagy vesztettek? Milyen egy színész arca előadás előtt, és milyen utána? Vajon melyik állapotba íródott bele jobban az eljátszott szerep? Burger Barna egyéni jellemrajzokat készít, mégpedig úgy, hogy épp az eseményt teszi zárójelbe. (Mélyi József, a kiállítás kurátora)

***

„A portréfotográfia egy képbe sűrítve ábrázolja a megélt időt. Ha a fotós sorozatokba rendezi az arcképeket, további hangsúlyt helyez az eltelt időre, miközben a nézőre bízza, hogy a fényképek között lezajlott eseményeket – adott esetben egy ember életét – elképzelje. Ha a sorozat a minimumra szorítkozva csak két elemre épül, az egyik az „előtte”, a másik pedig az „utána”, akkor ez a hangsúly még erőteljesebb.
Burger Barna ismert és ismeretlen emberekről készített két-két darabból álló, azaz minimális portrésorozatot: előtte és utána. A téma természetesen a köztes idő, ami lehet néhány perc vagy több óra, és az abba foglalt cselekvés. Hogyan jelenik meg egy labdarúgó arcán a mérkőzés előtti feszültség, és hogyan olvasható le róla utána, győztek-e vagy vesztettek? Milyen egy színész arca előadás előtt, és milyen utána? Vajon melyik állapotba íródott bele jobban az eljátszott szerep? Látszik-e a rockzenész vonásain a koncert előtt, hogy jó lesz-e a fellépés, és marad-e utána más, mint a siker, a kimerültség és a megkönnyebbülés?
Burger Barna ebben a munkájában az „összehasonlító fotográfia” területén mozog, ahogy ezt a műfajt egykor Alfred Döblin nevezte August Sander fotói kapcsán. Nem az egyes foglalkozásokat, jellemeket vagy az életkorok sajátosságait veti össze, hanem az egyes emberben keresi a változást. A válogatásban a nyilvánosság előtt nap, mint nap kitárulkozó szereplők mellett a rivaldafényen kívül létező emberek is megjelennek; míg az előbbiek mindennapi tevékenységének „előtte”- és „utána”-fázisát is kiismerni véljük, utóbbiak arcáról csak találgathatunk. Hétköznapi látásmódunk talán kevés is hozzá, hogy megmondjuk, melyik kép készült az apácáról ima előtt, s melyik utána.
Az összehasonlítás lehetőségét kínáló fotográfus módszere a lehető legkoncentráltabb: a képeken szinte csak az arcok jelennek meg, a minimálisra vágott háttérrel. Nincs környezet, nincsenek attribútumok, nincsenek világításbeli különbségek vagy más támpontok. A néző csak a legfinomabb jelekből tájékozódhat: egy-egy kierősödött ránc, halványan színeződött arcszín utal a küszöbönálló, illetve a megtörtént eseményekre. Saját emberismeretére, szubjektív tapasztalataira van bízva, mit olvas ki a vonásokból.
Burger Barna Helmar Lerski és August Sander fotós hagyományára támaszkodva egyéni jellemrajzokat készít, mégpedig úgy, hogy a klasszikus fotográfiai tradícióval és saját alapvetően a riportfotóból kiinduló szemléletével szemben haladva épp az eseményt teszi zárójelbe.”

(Mélyi József, a kiállítás kurátora)