A pécsi mester (1925 – 2005) hagyatékából válogatott kiállítás az utóbbi évben sok helyen megfordult, olvashattuk a meghívásokat, a kitüntetett figyelmet, a felfedezés történetét. Ám az, hogy valóban komoly mesterről van-e szó, még most, félúton Stuttgart és Delhi között sem teljesen egyértelmű: ehhez a hagyaték mélyebb feltárása szükséges.
A pécsi mester (1925 – 2005) hagyatékából válogatott kiállítás az utóbbi évben sok helyen megfordult, olvashattuk a meghívásokat, a kitüntetett figyelmet, a felfedezés történetét. Ám az, hogy valóban komoly mesterről van-e szó, még most, félúton Stuttgart és Delhi között sem teljesen egyértelmű: ehhez a hagyaték mélyebb feltárása szükséges.
Most olyan képekből nyílik kiállítása, amelyek szárnypróbálgatások, a pálya elején kísérletezések eredményei. A későbbi, egyedi képi világú, nagy és mély feketékből és kiégett fehérekből álló képi világ már egy erős művészeti állásfoglalás tanúi, ezek a képek tették ismertté, ebből áll az életmű-válogatás, ez a Kincses Károly fotótörténész által megfogalmazott „Szászos” világ.
A legtöbb korai képet utoljára 40-50 éve láthatta a nagyközönség, de eddig még soha nem látott kisméretű fotók, „zsengék” is szerepelnek közötte, amelyek akár a pálya legjobbjai mellett is megállják helyüket. Ekkor, a pálya elején, az 50-es, 60-as években a család, a közvetlen környezet adtak lehetőséget a kísérletezésre, és már itt is látjuk a későbbi kompozíciós tehetség megnyilvánulását, sőt, egyes képeknél az egyedi nagyítási technika kifejlesztésére tett kísérletet. Itt még kérdőjelekkel találkozunk, talán ezért, is alkalmasak – amellett, hogy a művészről alkotott képe kitágítja – arra, hogy a pálya felbecslésében segédkezzenek.
A kísérletezgetéseknek az 1958-ban alapított Mecseki Fotóklub adott kellő hátteret, itt lehetett megbeszélni a szakmai kérdéseket, zsűriztetni a képeket, kiállítani. Találó tehát, hogy éppen a Fotóklub Halász Rezső Galériájában nyílhat meg e képekből kiállítás.