„Anyám 75 éves volt, amikor látóterének közepén homályos folt jelent meg, és látása fokozatosan e folt peremére, egy gyűrű alakú területre redukálódott. A kezdeti kétségbeesés után, hihetetlen életerővel megtanult ezzel a gyűrűlátással élni, dolgozni. 85 éves korára még varrni is újra megtanult. Nálam a makuladegenerácó kettőslátással köszöntött be szintén 75 éves korom körül.
„Anyám 75 éves volt, amikor látóterének közepén homályos folt jelent meg, és látása fokozatosan e folt peremére, egy gyűrű alakú területre redukálódott. A kezdeti kétségbeesés után, hihetetlen életerővel megtanult ezzel a gyűrűlátással élni, dolgozni. 85 éves korára még varrni is újra megtanult. Nálam a makuladegenerácó kettőslátással köszöntött be szintén 75 éves korom körül. Mióta tudom, hogy én is anyám sorsát élem, elementáris erővel hajt a belső késztetés, hogy a beszűkülő fizikai látásélményhez társuló, azt kiegészítő, helyettesítő, és egyre gazdagodó belső látás gyönyörűségeit rögzítsem. Kiállításomhoz a szabad látástól az elhomályosulásig terjedő folyamat három pontjához állítottam fel a kamerámat, és rögzítettem vele e három kései mesémet.” (Dobos Sándor)

Innen a kiállítás hármas alcíme:
– Szerelmem Szicília
– A makuladegeneráció elviselhetetlen gyönyörűsége
– Kettőslátás
(A világon több mint 160 millió embert érint ez az öregkori betegség.)