Részlet Pfisztner Gábor megnyitó beszédéből:

“Halast lenyűgözi az az egyszerű, mégis szívós növény, amelynek egyedei tét-lenkednek (szeleskednek, úgy is, mint lebzselnek) – egyéb dolguk híján – kö-rülötte. Megfigyeli őket, ismerkedik velük, olvas róluk, majd közelebb férkőzik hozzájuk a fényképezőgépével. Közelebbi kapcsolatba kerül egyikükkel, mási-kukkal, individualitást, személyiséget kölcsönöz nekik és végül szóba elegyedik velük. Ez néha szóváltássá válhat. Vitává, civódássá a dialógus, a párbeszéd. A vita heve viszont felmelegít minket, formálhatóvá teszi a lelkünket, az elmén-ket, ha hihetünk Joseph Beuys-nak. Ezek szerint pedig a vita tudatmódosító-ként is működhet, szükségtelenné téve minden más, hallucinációt, a tudat ki-tágítását elősegítő ágenst, mint a maszlag.”

https://www.facebook.com/events/2228742147927709/