A BUDAPEST FOTÓFESZTIVÁL és a MŰCSARNOK egy különleges premierrel köszönti a látogatókat a hatodik alkalommal megrendezett Budapest FotóFesztivál nyitókiállításával.
Martin Parr brit fotográfus, a MAGNUM PHOTOS sztárja, az európai kortárs színes fotográfia egyik legismertebb képviselője, kinek munkája első alkalommal látható Magyarországon. A jelenkor fáradhatatlan krónikásaként több, mint négy évtizede kutatja a mindennapi élet jelenségeit, kezdve a britek időjárással kapcsolatos felfogásától, az ideális otthon, vagy a vásárlási-, szórakozási szokások bemutatásán át egészen a nemzeti karakter megragadásáig.
A Műcsarnok két termében megrendezett Strand az egész világ című kiállítás népszerű tengeri fürdőhelyeken tett megfigyeléseiből válogat. Parr gyermekkorától kezdve bizalmas viszonyt ápol a tengerpattal: amatőrfotós nagyapjával gyakran látogatták Észak-Anglia tengerpartjait, s később, fiatal fotográfusként ide tért vissza, hogy bemutassa, hogyan nyaral az angol átlagember. Parr szerint a tengerpart egy kivételes nyilvános tér, ahol az általános emberi viselkedés abszurd megnyilvánulásai és a helyi furcsaságok zökkenőmentesen olvadnak egybe. Az emberek pihennek, kedvteléseiknek hódolnak, napoznak vagy olvasnak, a fotós pedig belefeledkezhet a fényképezőgéppel való kísérletezésbe. A kiállításon bepillanthatunk a négy évtizedes pályája különböző időszakaiba, a The Last Resort (1986) című sorozattól kezdve, melyet a Liverpool melletti New Brighton tengerparján készített, s amely nemzetközi karrierjének kezdete, egészen a nyugat-ausztráliai kikötővárosokat dokumentáló No Worries (2012) sorozatig. Ha az európaiakat övező sztereotípiák foglalkoztatták, vagy a fogyasztás bizarr megnyilvánulásai, vagy akár az, hogy mit gondolnak az angolok Angliáról, Parr tengerparti sétára indult. Megfordult a spanyol Benidorm üdülővárosban, belgiumi strandokon, a Garda-tó partján, a Krím-félszigeten, Lettországban, majd elhagyva Európát, az indiai Goában, Dél-Amerika tengerpartjain, köztük a híres Copacabanán, vagy az indonéziai Balin. A Strand az egész világ felfogható egy szelíd gulliveri figyelmeztetésnek. A fotók nem csupán informálnak, mosolyra fakasztanak vagy meghökkentenek, hanem ráirányítják figyelmünket a világban zajló változásokra, például a pihenéssel kapcsolatos elképzeléseinkre, vagy a tömegturizmus ellentmondásaira. A kiállítás a British Council támogatásával valósult meg.
Kurátor Tulipán Zsuzsanna. A kiállítás március 26-tól június 26-ig látható a Műcsarnokban.
Martin Parr (1952) brit fotográfus a kortárs dokumentarista fotográfia egyik legismertebb képviselője. Pályája során több, mint száz megjelent fotóalbumot publikált és mintegy harminc könyvet szerkesztett. Két fotófesztivál is őt választotta főkurátorának: 2004-ben az Arles-i Fotófesztivál, 2010-ben pedig a Brighton Photo Biennale. Parr válogatásával és rendezésével valósult meg a londoni Barbican Centre Strange and Familiar (2016) című kiállítása, amely az Egyesült Királyság szociokulturális miliőjét térképezte fel nemzetközi fotográfusok munkáival.
1994 óta tagja a Magnum fotóügynökségnek, melynek 2013 és 2017 között az elnöke is volt. 2013-tól az észak-írországi University of Ulster (Belfast) fotográfia professzora. 2017-ben létrehozta a Martin Parr Alapítványt. Munkái megtalálhatók többek között a londoni Tate, a párizsi Pompidou, vagy a New York-i MoMA gyűjteményében.
A művész életrajza:
Martin Parr 1952-ben született Angliában, a Surrey megyei Epsomban. A fotózás mint önkifejezési eszköz már gyermekkorában érdekelte, amiben lelkes amatőr fotós nagyapja, George Parr bátorította. 1970-től 1973-ig a Manchester Polytechnic fotográfia szakos hallgatója volt.
Az azóta eltelt időben számos fotográfiai projekten dolgozott és nemzetközi hírnevet szerzett innovatív képalkotásával, különleges nézőpontú szociofotóival, az Egyesült Királyság és a nemzetközi fotókultúra gazdagításával. 1994-ben a Magnum fotóügynökség teljes jogú tagja lett. A filmezés is felkeltette érdeklődését, ezzel párhuzamosan több műfajban, köztük a divat- és a reklámfotó területén is dolgozni kezdett. Munkásságából 2002-ben a Barbican Art Gallery és a National Media Museum nagyszabású retrospektív kiállítást rendezett, amely öt év alatt bejárta egész Európát. 2004 és 2012 között a University of Wales newporti campusának fotográfia szakos művésztanára volt. 2004-ben meghívták a Rencontres D’Arles művészeti igazgatójának. 2006-ban elnyerte az Erich Salomon-díjat és a Photokina nemzetközi vásáron Assorted Cocktail címen nyílt önálló tárlata. 2008-ban a New York Photo Festival vendégkurátoraként ő gondozta a New Typologies című tárlatot. Ugyanebben az évben, 2008-ban nyílt meg Parrworld című kiállítása a müncheni Haus de Kunstban, ahol saját tárgyaiból, képeslapjaiból, brit és nemzetközi fotóművészektől származó fotónyomataiból, fotókönyveiből álló gyűjteményét, valamint Luxury című új projektjét mutatta be. A kiállítás a következő két évben bejárta Európát. A 2008-as PhotoEspana fesztiválon szakmai pályafutása és a kortárs fotográfiához való hozzájárulása elismeréseként elnyerte a Baume et Mercier-díjat. 2010 októberében a Brighton Photo Biennial kurátora volt. 2013-ban kinevezték az észak-írországi University of Ulster fotó szakos vendégtanárává. 2005 tavaszán az Aperture kiadásában megjelent a kínai fotókönyvek történetét feldolgozó Chinese Photobook című kötet, amely Parr és a WassinkLundgren holland fotográfus páros közös munkája volt. 2016 márciusában a londoni Barbican Galleryben Parr válogatásában megnyílt a Strange and Familiar című kiállítás, amely nemzetközi fotográfusok munkáival térképezte fel az Egyesült Királyság szociokulturális miliőjét, az 1930-as évektől máig. 2017-ben elnyerte a Sony World Photography Awards díjat. 2013 és 2017 között a Magnum elnöki tisztét töltötte be. 2017 őszén Bristolban megkezdte működését a Martin Parr Alapítvány. 2019 márciusában a londoni National Portrait Galleryben megnyílt Only Human című kiállítása, melynek középpontjában a britség mibenléte állt, a világ különböző tájairól származó portrék a brit identitást vizsgálták. Több, mint 120 saját könyvet jelentetett meg és további harmincat szerkesztett.
