Bozsaky Dávid fotókiállításához Zemlényi Attila költő tollából származó írást ajánljuk, ami annak idején az Irodalmi Jelen hasábjain jelent meg.

Élő csönd
Bozsaky Dávid fényképeihez

Ha kérdeznék, habozás nélkül rávágnám, hogy Bozsaky Dávid, a kósza a felvevőgéppel, ezeket a képeket az ilmaneui vadászház környékén készítette, ott ahol Goethe a falra írta a Vándor éji dalát. Ott ahol a költészet hatalmánál fogva a halál nem lezárása az életnek, hanem ahogy, Gandalf meséli jótékonyan, csak egy másik ösvény. Ahol az élet időlegessége után a természet harmóniájába és az örök körhinta rendjébe való belesimulás következik. Ott nem vagy egyedül. Bár a felismerés fájdalmas aktus. Ezek a fekete-fehér legendás lények figyelnek, a pásztor az erdő. Mélységélesség. A nietzcshe-i gondolat banalizálása, hogy amibe bele vagy ránézel, az visszatekint beléd. Számomra ilyen Bozsaky Dávid pillantása, a visszfény a lényege. Nincs hókusz-pókusz, színes-szagos, a tökéletest majmoló, kozmetikázott illúzió. Csak szenvtelen, de kitartóan figyelő mikrokozmoszok. Éles, szaggatott, cakkos, organikus közepekkel és homályba vesző szélekkel. Ők és a vándor.

https://www.facebook.com/events/1137899957664443/