A kiállítást Kincses Károly, fotótörténész nyitja meg
A megnyitón Wahorn András és Balázs Ádám zenéjére Daniela Faith táncművész improvizációját láthatjuk.

***

Bihari Ágnes két évvel ezelőtti, kubai képeket bemutató kiállítása (Tránsito Privado) után elnyert egy mexikói állami ösztöndíjat, a mostani kiállításon az ott töltött egy év élményeit dolgozza fel.

A kiállítást Kincses Károly, fotótörténész nyitja meg

A megnyitón Wahorn András és Balázs Ádám zenéjére Daniela Faith táncművész improvizációját láthatjuk.

***

Bihari Ágnes két évvel ezelőtti, kubai képeket bemutató kiállítása (Tránsito Privado) után elnyert egy mexikói állami ösztöndíjat, a mostani kiállításon az ott töltött egy év élményeit dolgozza fel.

Bihari vizuális élményeit, képeinek alanyait véletlenszerűen találja meg – utcákon, aluljárókban, háztetőkön, kapualjakban. Kamerával a kézben szemtől szembe kerül ismeretlenekkel, és mindettől nem jön zavarba; ugyanakkor egészen sajátos tehetséggel ébreszt bizalmat az idegen táj lakóiban, a mindenkori bennszülöttekben, akik ismerik a terepet. Képeinek alanyai olyan természetességgel fordulnak a kamera felé, mintha mindig is ezt tették volna, mintha folyton csak ez a kamera nézné őket. E fotókat nézve az az érzésünk, mintha készítőjük legalábbis terepszínű lenne, pedig nem az, éppen ellenkezőleg.

Bihari bátor: sosem olvad bele a környezetbe, de mindig része az általa láttatott világnak.

A kiállítás erős hangulatú hármas portréit olyan fotók veszik körbe, amelyek Mexikó festői tájairól illetve „városi pampái”-ról készültek, ezzel mintegy beágyazva a néző számára ismeretlen arcokat saját közegükbe : utcáik, lakó- és irodaépületeik, mágikus hegyeik és festői lankáik közé.