ŐSEINK NYOMÁBAN ÁZSIÁBAN – Julianus barát magyarjai utódainak felfedezése című fotókiállítás
2022. április 29-én nyílik a Pasaréti Közösségi Házban Benkő Mihály keletkutató, történész Őseink nyomában Ázsiában- a keleti magyarok mai maradéka című fotókiállítása.
1965 áprilisában történt, hogy Tóth Tibor antropológus Szeitbek Nurhanov kazak nyelvész útmutatása alapján felfedezte a keleten maradt magyarok egy csoportját az Észak-kazahsztáni Torgaj vidéken. Ezt a munkáját, amelyet a rendszerváltás előtt sem idehaza, sem a Szovjetunióban nem támogattak, Kazahsztán függetlenné válása után Benkő Mihály keletkutató, történész és Bíró András Zsolt antropológus-humánbiológus folytatta, további magyar néptöredékek felfedezésével, adatok gyűjtésével és az antropológiai-genetikai vizsgálatok folytatásával.
A magyarok kettéválásáról, egy részük kelet-, másik részük nyugat felé vándorlásáról és egymással fenntartott rendszeres kapcsolataikról először Bíborbanszületett Konstantin bizánci császár írt 950-ben, ”A birodalom kormányzása” című művének 38. fejezetében. A keleti magyarok emléke a 13. század elejére már elhalványodott Kárpát-medencében élő testvéreik között. Julianus barát és dominikánus rendtársai a „keresztény Magyarok történetében” olvasták, hogy keleten van egy másik, „Nagyobb Magyarország, ahonnan népével együtt a hét vezér kiköltözött”, de hogy hol van, „még csak nem is sejtették”. Végül Julianus barát 1236-ban – sok viszontagság után – megtalálta a (az egyik?) tartományukat. A mongol kor vérzivataros korszakában azonban nem volt lehetőség a rendszeres kapcsolatok felújítására. Elmondhatjuk, hogy Dr. Tóth Tibor (1929-1991) antropológus nevéhez a magyarságkutatás szempontjából a XX. század legjelentősebb felfedezése fűződik, mivel Ottó barát 1232-es és Julianus barát 1236-os útja után 1965-ben ő találkozott először olyan személyekkel, akik magukat keleti magyar népcsoport tagjainak vallják.
Benkő Mihály terepkutatása során először Nyugat-Mongóliában, a kazak kisebbség által lakott Bajan-Ölgij tartományban, majd Tóth Tibor antropológus nyomán Észak-Kazahsztánban, az ott élő argün-magyar törzs szállásterületén, továbbá Nyugat-Szibériában, az Omszki Terület Kazahsztánnal határos körzetében a kipcsák-magyar törzs szállásterületén végzett kutatást. A kutatásokat többek között Dienes István régész, Mándoky Kongur István turkológus, a Barsz-Kazah-Magyar Alapítvány, illetőleg az Alapítvány kuratóriumának elnöke, Gál András, Magyarország mongóliai majd kazahsztáni nagykövete, Jaczkovits Miklós támogatta. Benkő Mihály kutatásainak célja kezdetben az ősmagyar temetkezési szokások keleti párhuzamainak feltárása volt. A XXI. század küszöbén, amikor bizonyossá vált számára, hogy a keleten maradt magyarok reliktuma a hajdani Mongol Birodalom területén szétszóródva ma is megtalálható, figyelme a magukat magyarnak nevező keleti néptöredékek felé fordult. Kutatásairól több, színes fotókkal illusztrált könyvet adott ki. 2011-ben a keleti magyarok, a magyar őstörténet kutatása, a magyar-kazak kulturális kapcsolatok fejlesztése területén végzett több évtizedes tevékenységéért a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjének polgári tagozatával tüntették ki. 2020. novemberében, a szerző 80 éves születésnapjára jelent meg új könyve, az „Őseink nyomában Ázsiában”, mely a 18 évig tartó közép- és belső-ázsiai terepkutatás eredményeinek összegzése. A keleti és nyugati magyarok közös eredetét történeti, régészeti, néprajzi és antropológiai adatok ismertetésével igazolja. A könyvet a háromszéki Tortoma Kiadó adta ki.
A most megrendezésre kerülő fotókiállítás anyagát a 18 évig tartó terepkutatás dokumentácójából válogatták. A képekről a neves régész-történész, László Gyula a következőket írta:
„Benkő Mihály fényképei elsőrendű gyarapodást jelentenek a magyar őstörténet kutatásában, ugyanis éppen arról adnak hírt, ami a földben/sírokban, településeken elpusztult: a mindennapi életről. Látjuk a jurtot a benne folyó élettel, látjuk a téli-nyári legeltetési szokásokat, a családok mindennapját, a lószerszámokat, a nyergelést, a szórakozást, jókedvet, a temetőket, tájakat, havasi legelőket és a nyári szállást, egyszóval mindazt, ami felidézheti őseink életét. Nagy érték ez a fényképsorozat, köszönet érte Benkő Mihálynak.”
A nomád kazakok – a köztük élő keleten maradt magyarokkal együtt – évszázadok óta róják csodálatos lovaikon és betanított vadásztársaikkal, a szirti sasokkal a kegyetlen és fagyos vidéket. Amikor Benkő Mihály fotóit elkészítette, még ugyanazt a veretes fegyverövet, tarsolyt, nyerget használták, amelyekkel a honfoglaló magyarok ezer évvel ezelőtt a Kárpát-medencébe érkeztek. Ez a világ szép lassan eltűnik. Amíg a világtól távol, elzárva éltek, könnyebben megőrizték hagyományaikat, ám a globalizáció következményeként a nomád törzsekhez is elér a civilizáció, fokozatosan beleolvadnak a nagyobb kultúrákba, elveszítve ősi viseletüket, szokásaikat, ezzel együtt az identitásukat is. A változások az elmult évtizedben felgyorsultak. Ezért Benkő Mihály fotói őstörténetkutatásunk megismételhetetlen, pótolhatatlan tárgyi forrásai is.
A kiállítás a Nemzeti Kulturális Alap és a Barsz Magyar Kazak Alapítvány támogatásával kerül megrendezésre.
https://www.facebook.com/events/701094857606478/