Megnyitó/Opening: 2023.03.23. 19:00-21:00

Résztvevő művészek/ Participaiting artists:

Rufina Bazlova, Bagi Attila, Alice Hualice, Hanna Rullmann and Faiza Ahmad Khan, Zoe Leonard/Szegedi-Varga Zsuzsanna, Simon Zsuzsanna, Todoroff Lázár, Tuboly-Vincze Gabriella

Kurátor/ Curated by: Pilinger Erzsébet

Helyszín/Venue: Knoll Galéria Budapest, 1061 Budapest, Liszt Ferenc tér 10.

Látogatható/On view: 2023.03.24. – 2023.05.06.

Külön köszönet/Special thanks to: Bence Bettina, Hesz Ágnes, Osváth Zsuzsanna, Szegedi-Varga Zsuzsanna, Kristina Walter,

Folyók, tavak, mocsaras vidékek és a természet élettelen tárgyai „környezeti személyiség”-ként váltak a jogban elfogadottá a környezetvédelem új lehetőségei érdekében az utóbbi években Ùj-Zélandon, Indiában és Európában. Ám már korábban, 2006-ban magának a természetnek a jogait ismerte el egy Pennsylvaniai település, ugyanez rövidesen Ecuador alkotmányában is megjelent, majd Bolívia nyilvánította ki, hogy a természetnek a tiszteletre és a regenerálódásra egyaránt joga van. Autonóm létezésük és védelmük joga vált így elismertté. A joggyakorlat e változásával párhuzamosan alakultak ki viszont olyan új ökológiai perspektívákat hozó gondolkodásmódok, amelyek szerint az emberi lények és a nem-emberi létezők kapcsolatában az együttműködés domináns, s nemcsak az ember központi szerepét utasítják el, hanem azokat a nézeteket is amelyek az embert autonómnak és önállónak tekintik. David Abram egy „több-mint-emberi” világról gondolkozott így, majd az emberi felsőbbrendűség-tudat elutasítása és a bolygó, sőt az univerzum tárgyai autonómiájának elképzelése a tárgy-orientált-ontológia elméleteiben is megjelent.

Az autonómia (azaz – többek között – az önrendelkezés, a saját törvények, szabadság) érvényesülésének lehetőségei – ahogy mindebből is látszik – folyamatosan változnak. Ám nemcsak planetáris dimenziókban: a jelen legérzékenyebb társadalmi és egyéni konfliktusai ennek megfogalmazásával és hiányának kifejezésre juttatásával válnak tetten érhetővé és érthetővé. A filozófiai szövegekben talán nehezen megragadhatónak tűnő fogalom segítségével mind az egyik legalapvetőbb pszichés szükségletünk, és a társas kapcsolainkból következő dinamikáink, mind az állammal – talán láthatatlannak tetsző – kapcsolódási pontjaink is megjeleníthetők, s az is, hogyan is rajzolódnak ki nagypolitikai horizontok.

Ez különösen fontos egy olyan időszakban, amikor az autonómia egyik legnagyhatásúbb formájának tekinthető állami autonómia a közelünkben kerül veszélybe külső erők hatására. Felveti mindez azt a kérdés is, mit jelenhet a felbomlóban lévő vagy összeomló állam miatt többé már semmilyen biztonságot nem élvező, menekülni kényszerülő egyén autonómiája. Ám legalább ennyi veszélyt jelent számára a kizárólagos hatalmat gyakorló állam is, s kérdésessé válik, hogy a demokratikus folyamatok lendülete e viszonyok között hogyan formálhat új autonómiát, s hogy a nyilvánosság technikai médiumai vagy hagyományos műformákat új médiumként használó alakzatai által megjelenő narratívák hogyan hatnak minderre.

A mindennapok során az intézményrendszer működése határozhatja meg az individuum sorsát, heteroním, azaz külső törvények által kialakított helyzeteket létrehozva – vagy épp ellenkezőleg: elősegítve az autonómiat. A kiállításon megjelenő munkák ehhez kapcsolódva olyan kérdéseket érintenek, hogy vajon a radikális társadalmi utópiák intézményesülése garantálja-e az egyén méltóságát (kórházi kezelést kapva, munkáját elveszítve vagy épp megöregedve), vagy hogyan reagálhat az egyetem önállóságának aláására egy közösség az autoritér állam közegében. Avagy hogyan lehet tiltakozni az intézményi erőszak ellen, hogyan fejezheti ki egy választópolgár egy esendőségét vállaló, empatikus és aktív vezető iránti vágyát avagy általában milyen esélyei vannak a kapitalizmusban az individuum autonómiájának.

Ám ez utóbbira nagy hatással vannak a különböző szerep-elvárásokat tükröző hétköznapi erkölcsi normák és ideálok is, a sokszor kényszerhelyzetet jelentő szokások, mind megjelenésünk, mind viselkedésünk szempontjából. Itt érdemes – sérülékenységünk elismerése mellett – önállóság-vágyunk, szabadságunk kialakítása érdekében az autonómia fogalmát a filozófia története során leginkább meghatározó két filozófus elképzeléseit felidéznünk: a Kanttól származó “merj gondolkodni!”-axiómát és Adorno által felvetett “nem-részvétel” lehetőségét is.

Fotó: Todoroff Lázár: Tableaux Vivant – Delacroix: A Szabadság vezeti a népet, 2023, photo, 70×100 cm

– – – – – – – – – – – – – – – – – –

Rivers, lakes, swampy lands and inanimate objects of nature have become accepted in law as “environmental personalities” for new opportunities for environmental protection in recent years in New Zealand, India, and Europe. The rights of nature itself were recognized by a Pennsylvania settlement earlier, in 2006, the same appeared soon in Ecuador’s constitution, and then Bolivia declared that nature had the right to both respect and regeneration. Their autonomous existence and right to protection became recognized so. In parallel with this change in jurisprudence, however, new ecological perspectives have emerged, according to which cooperation is dominant in the relationship between human beings and non-human beings, rejecting not only the central role of humans, but also views that consider humans to be autonomous and independent. David Abram thought of a “more-than-human” world in this way and then the rejection of human superiority and the idea of the autonomy of the planet, and even the objects of the universe, appeared in the theories of object-oriented-ontology.

The possibilities of autonomy (i.e. self-determination, one’s own laws, freedom, among others) are, as can be seen from all this, constantly changing. But not only in planetary dimensions: the most sensitive social and individual conflicts of the present become apparent and understandable by articulating this and expressing their absence. -​

With the help of the concept of autonomy, which may seem difficult to grasp in philosophical texts, it is possible to visualize all, one of our most basic psychological needs, the dynamics resulting from our social relationships, and ​​also our points of connection to the state—however seemingly invisible, and even how the greater political horizons are drawn.

The latter becomes especially important at a time when state autonomy, which is considered one of its most influencing forms of autonomy, is being threatened by external forces near us. All this also raises the question of what may mean the autonomy of an individual who is forced to flee because of the disintegrating or collapsing state-system. But the state exercising exclusive power is at least as much of a threat to ​the individual, and it becomes questionable how the momentum of democratic processes can form a new autonomy in these conditions, and how the public’s technical media or ​the narratives appearing through appropriated traditional art forms​ as​ new medium affect all of this.

In the course of everyday life, the consequences of the functioning of the institutional system can determine the fate of the individual, creating heteronymous situations, i.e. situations shaped by external laws or on the contrary, helping autonomy. In connection with this, the works appearing in the exhibition touch on questions such as whether the institutionalization of radical social utopias guarantees the dignity of the individual (while receiving hospitalization, losing employment, or even aging), or how a community can respond to the undermining of the university’s autonomy in the circumstances of an authoritarian state. In addition, how to protest against institutional violence, how a voter can express his desire for a fallible, empathetic and active leader, or what are the chances of individual autonomy in capitalism in general.

But the latter is equally influenced by everyday moral norms and ideals that reflect different role expectations, often imposed habits, both in terms of our appearance and our behaviour. Here it is worth recalling – acknowledging our vulnerability – for the sake of our desire for freedom and independence, the ideas of the two philosophers who have defined the concept of autonomy most in the history of philosophy: the “dare to think!” axiom from Kant and the possibility of “non-participation” raised by Adorno.

Image: Lázár Todoroff : Tableaux Vivant – Delacroix: Liberty Leading the People, 2023, photo, 70×100 cm

https://www.facebook.com/events/734564128354649/