„Ember egész élete gyötrődés,

s meg nem pihenünk a bajoktól,

és ami drágább, mint ez az élet,

a sötét felhőkben rejtve marad.”

(Euripidész: Hippolütosz 189-197.)

Ámmer Gergő munkái arról a sötét felhőről próbálnak beszélni, ami a Medúza-fő pillantásában gomolyog. Amely pusztító pillantást, bármit is mondanak a mítoszok, semmilyen ügyeskedéssel, sem pajzzsal, sem tükörrel nem tudunk semlegesíteni. Bárhova fordítsuk tekintetünket, az otthontalannal, a félelmetessel, eltűnésünkkel nem tudunk nem szembenézni. Nem tudunk nem belehullani, kővé, puszta maszkká válni a látásában.

Az Idegen, ami a sötét felhő mögött rejtőzik, vagy pontosabban, maga a sötét felhő: mindaz, amit nem tudunk uralni, mert nem tudunk megérteni, mert nem emberi. Nem a mi nyelvünkön beszél, hanem egy olyan hangon suttog, mormol vagy üvölt, ami sokkal ősibb nálunk. De ami ősi, az nem múlt el, most is ugyanúgy körülvesz minket néma tanúságával: a fák, füvek, állatok, rovarok, kövek, föld, víz. A lét sötét felhőjében eltűnve eggyé válhatunk azzal, ami megelőzött, és azzal, ami körülvesz minket.

A kígyó által megemésztve annak belsejévé: érzésévé, húsává és létezésévé válunk, az aktív kívül-létből befelé fordítva magunkat elnyugodhatunk és átalakulhatunk a tenyészetben. Elkezdhetjük vándorlásunkat egy végtelen metamorfózis útján.

Megnyitja: Cséka György

Kurátor: Cséka György

https://www.facebook.com/events/632460908743048/