“Ha újra visszamehetnék, ami egyre nagyobb vágyam, talán kevesebb helyszínt választanék, és azt alaposabban tanulmányoznám. Igaz, akkor meg azt sajnálnám, ami mellett elmennék”

Október 17-tól november 10-ig Pákozdi József “A kanyonok földjén” című fotókiállítása látható a Vista Caféban.

“Ha újra visszamehetnék, ami egyre nagyobb vágyam, talán kevesebb helyszínt választanék, és azt alaposabban tanulmányoznám. Igaz, akkor meg azt sajnálnám, ami mellett elmennék”

Október 17-tól november 10-ig Pákozdi József “A kanyonok földjén” című fotókiállítása látható a Vista Caféban.

Gyermekkori álmai mindenkinek vannak: világ körüli utazás, távoli földrészek fölkeresése, Holdra szállás. Aztán eltűnnek a gyerekkori álmok. A felnőtté válással felébredünk. Ám azon keveseknek, akik oly határozottsággal és konok megszállottsággal törekszenek álmaik megvalósítására, mint Pákozdi József, azoknak sikerül. Ez a kiállító fotóművészek közé abszolút civilként kerülő fiatalember húsz évig készült arra, hogy eljusson Amerikába, a homokkősziklák birodalmába, Arizona és Utah félsivatagos pusztáira, a Colorado- fennsík kanyonjai közé. E húsz év – persze – nem álmodozással telt el. Szinte ötéves kora óta, amikor egy filmben először látta meg a varázslatos amerikai tájat, módszeresen készült, könyvekből, fotóalbumokból és prospektusokból. Mindent megnézett és elolvasott, amihez hozzáfért. Még az amerikai követségre is bejárt információért.

Aztán 1995-ben valósággá vált Pákozdi József legnagyobb álma. Azt mondja, azt kapta, amit várt. Az a látvány tárult a szeme elé, amire számított. Csakhogy az életben még szebb a táj, mint a fényképeken. Olyannyira, hogy olykor könnyeket csalt szemébe a számára csodának ható bizonyosság: eljutott ide.

Három fényképezőgéppel és videóval fölszerelkezve apjának (aki anyagilag is segítette az utazást) meg feleségének a társaságában érkezett meg az ” ígéret földjére”. A repülőtéren egy amerikás magyar mindjárt gondjaiba vette őket. Autót béreltek, és irány a kanyonok világa. Szűkre szabott két hétig magányos turistaként járták útjukat. Ahol rájuk sötétedett, ott sátrat vertek. Utaztak jó 3000 kilométert. Tizennégy nemzeti parkot kerestek föl. Az eredmény pedig: húsz tekercs film és hat órát betöltő videó.

” Ha újra visszamehetnék, ami egyre nagyobb vágyam, talán kevesebb helyszínt választanék, és azt alaposabban tanulmányoznám. Igaz, akkor meg azt sajnálnám, ami mellett elmennék” – vonja meg útja mérlegét. Pákozdi József boldog volt és elkeseredett. Boldog, hogy látja, fényképezi az elképesztően változatos kőképződményeket. És elkeseredett, hogy nincs ideje elmélyedni a látványban, hosszasan bolyongani, különleges látószögekből fényképezni. Igaz, ebben nemcsak az idő korlátozta. A nemzeti parkok szigorú szabályai és kerítései is kijelölték a bejárható utat. Amúgy meglepetésként élte meg, hogy például a Grand Canyon park bejáratánál se személyzet, se pénztár, a látogatót csak egy láda a beléje dobandó pénz számára, no meg a melléje tett kitöltendő adatlap fogadja. És minden parkban ki van írva, hogy hogyan kell viselkednie a turistának…

K. M.

Helyszín: Vista Rendezvényterem. (A Vista főépületével szemben).

Cím: VI. ker. Paulay Ede u. 9.

Telefon: (1)429-9774

E-mail: klub@vista.hu