A piktorializmustól a modern fotográfiáig (1889-1929)
A kiállítást Szőcs Géza, Kultúráért Felelős Államtitkár és Baki Péter kurátor nyitja meg.

A piktorializmustól a modern fotográfiáig (1889-1929)

A kiállítást Szőcs Géza, Kultúráért Felelős Államtitkár és Baki Péter kurátor nyitja meg.

A Lélek és Test, valamint a Hervé 100 című nagysikerű tárlatok után egy újabb fotóművészeti kiállításnak ad otthont a Szépművészeti Múzeum. A március végén nyíló, A fotóművészet születése – A piktorializmustól a modern fotográfiáig című tárlaton látható, fotográfiák döntő többsége a piktorializmus első nagyhatású publikációjától (1889) a Film und Foto kiállításig (1929) terjedő időszakban készült alkotásokkal mutatja be azt a változást, melyet a piktorialista fotóművészet és a modern fotográfia között – közel 40 év alatt – zajlott le. A több mint tíz kölcsönző intézmény közreműködésével létrejövő kiállítás nemzetközi szinten ad átfogó képet a korszak fotográfiai változásáról. Az osztrák, német, francia, angol és amerikai fotográfusok – többek között Alfred Stieglitz, Edward Steichen, Man Ray – mellett a korszak valamennyi kiemelkedő magyar fényképészének – André Kertész, Moholy-Nagy László, Pécsi József és Balogh Rudolf – műve is szerepel a több mint 200 művet bemutató tárlaton

***

A piktorializmus fotográfiai korszaka mérföldkő a fényképészet történetében. Az új stílusirányzat az 1890-es években szinte egy időben bontakozott ki Angliában, Ausztriában, Franciaországban és Németországban. A fotográfia művészi értéke körüli vitákban a festészet utánzásával kívánták kivívni a fényképészet autonómiáját. Művészi példaképeik az impresszionisták voltak.

A festészeti hagyományokhoz közelítő látásmód mind a technikai megoldásokban, mind pedig a tematikában tetten érhető volt. A lágy rajzolatú objektívek és a nemes eljárások használata a festői látásmódhoz való közeledést célozták meg. A piktorialista fényképezés művelői önkifejezési eszközként használták a fotográfiát, nem törekedtek a valóság pontos leképezésére.

A piktorialista fotográfia legnagyobb érdeme, hogy a fényképezést művészeti rangra emelte. A fotók azonban a nemeseljárások használata miatt már szinte megtévesztő módon hasonlítottak a festményekhez, és a témaválasztásánál pedig nem használták ki a fénykép dokumentum jellegének lehetőségeit.

A festészethez való túlzott közeledés azt mutatja, hogy még nem érkezhetett meg a műfaj esztétikai értelemben vett „magára találásának” kora. Ezekre a „hiányosságokra” válaszként jelent meg az 1920-as években Amerikában a Straight Photography és ezzel szinte egy időben Európában az Új Tárgyilagosság. Mindkét stílus a tiszta, objektív képi nyelv megteremtését célozta meg, radikálisan szakítva a piktorialista hagyományokkal. A kiállítás látogatói elsősorban azt a változást figyelhetik meg, mely a hagyományokhoz hű, képi világában a festészethez közelítő fotóművészet és az első világháború körül kialakult modern fotográfia között alakult ki.

A kiállításon látható fotográfiák döntő többsége a piktorializmus első nagyhatású publikációjától (1889) a Film und Foto kiállításig (1929) terjedő időszakban készült alkotásokkal mutatja be azt a változást, melyet a piktorialista fotóművészet és a modern fotográfia között – közel 40 év alatt – zajlott le. A csaknem tíz kölcsönző intézmény közreműködésével létrejövő kiállítás nemzetközi szinten átfogó képet ad a korszak fotográfiai változásáról. Az osztrák, német, francia, angol és amerikai fotográfusok mellett a korszak valamennyi kiemelkedő magyar fényképészének műve is szerepel a tárlaton (André Kertész, Moholy-Nagy László, Pécsi József és Balogh Rudolf).