Pozitív eljárások (világosság által árnyék) – Egyéb szempontok szerint:
Névvariánsok:
Körfotó, panoramic views (ang.); Panoramaschwenk (ném.)
Nyilvánosságra hozás időpontja:
A legkorábbi panoráma felvételt W.H. Fox Talbot 1845-ben készítette. Az egyik legkorábbi ismert kép Francis Firth 1858-as kairói felvétele: 7 negatívból 2,40 m hosszú pozitív készült. Ám a panorámák már jóval a fényképezés felfedezése előtt mulattatták az optikai trükkökre, látványelemekre, a mesterséges horizontra kíváncsi közönséget.
Felfedezője:
Mint első készítőt W. Henry Fox Talbot tekinthetjük a fotográfiai úton készült panorámakép felfedezőjének.
Anyaga:
A panorámakép nem önálló technika, hanem egyfajta képalkotás összefoglaló neve. Éppen ezért panorámakép az összes létező pozitív anyagra készülhetett.
Jellegzetességei:
Kétféle panoráma fényképről beszélhetünk. Az egyik az e célra kifejlesztett panoráma fényképezőgéppel készül. A másikat állványra és forgó, ún. panoráma-fejre szerelt hagyományos fényképezőgéppel készítik, és nagyításkor vagy utána illesztik a képrészeket egymás mellé. Itt részletesen nem foglalkozunk a festett körképekkel, a vándorpanorámásokkal. (Lásd: Kolta Magdolna: Képmutogatók.)
A készítés módja:
Alapvetően két módszerrel alkothatunk panorámaképet. Vagy egy erre a célra konstruált fényképezőgéppel, amelyben vagy egy rés tesz meg egy félkört az ívben meghajlított film előtt, vagy egy objektív mozog a hajlított film síkja előtt. (Éppen ezért csak papír vagy celluloid hordozóra készülhettek ilyen negatívok.) Ezek a gépek általában 180 fokban, vagy azt közelítő értékben látnak. A másik módszer hagyományos fényképezőgéppel hoz létre panoramikus fotót. Mindig annyit vesznek fel vele, amennyit a használt objektív látószöge látni enged, majd tetemes ráhagyással, hogy az utólagos illesztés ne okozzon gondot, fordítanak a gépen, újra exponálnak a lemezre vagy filmkockára és így tovább. Ezzel a módszerrel akár 360 fokos körpanoráma is készíthető. A nagyítások vagy kontaktok elkészítésénél vigyázni kell arra, hogy a panorámát alkotó egyes képek fedettsége megegyező legyen, hogy az átfedések pontosan illeszkedjenek, s a zavaró részeket retussal elfedjék. (Az ilyen képeket az illesztés látható jelein kívül az is elárulja, hogy az idők során az egyes képszeletek nem egyformán halványulnak el, az illesztéseknél az esetleges pozitív retusálások sötétebbek maradnak, mivel nem halványuló festékkel készültek.) A megfelelően kialakított camera obscura is alkalmas panorámikus képek készítésére.
Méretei:
A fotótörténet legnagyobb panorámaképe a nápolyi öbölről készült. Az 1903-as drezdai kiállításon bemutatott kép 12 m hosszú, 1,5 m magas. Hat darab 21×27 cm-es negatívról készítették az egyenként 2 m hosszú képeket.
Magyarországi használata:
Korai pesti panorámafelvételeket készített Alkér Ede (1863), Gévay Béla az 1860-as évekből, J. Indriko, Kozmata Ferenc, Veress Ferenc, Zograf és Zinsler, a millenium idején Weinwurm Antal, majd századunk húszas éveiben Balogh Rudolf és Erdélyi Mór. 1896-ban, a milleniumi kiállításon sikert aratott egy miskolci fényképésznő, bizonyos Váncza Emma diósgyőri és a hámori völgyet ábrázoló négy panorámaképével. A képek egyenként 2,5 méter hosszúak és 0,5 m magasak voltak, s mindegyik 5-6 felvételből lett mesteri módon összeretusálva. “még a szakember is kísértésbe jön, azt hinné, hogy az egész egy. A hálás motívum helyes elfogása, az egyenletes expozíció, a legkisebb részletekben is bámulatosan tiszta, éles kép e négy tájképet valóban páratlanná teszi. Ily gyönyörű tájképet a tárlaton hiába keresnénk.” (Löwinger Mór: A fényképészet az ezredéves országos kiállításon. Fényképészeti Értesítő, 1896. 20.) Zinner Endre és Fejes István 1957-ben olyan kisfilmes gép kísérleti példányát készítették el, amely 24×72 mm-es negatívra, kifogástalan panorámaképeket hozott létre. Forgó objektívje 3,6 cm gyújtótávolságú, 1:4,5 fényerejű, 110 fokos látószögű volt. A gép nem került sorozatgyártásra.
Egy rendbehozott század eleji panorámagéppel Saphier Herbert napjainkban is készít panoráma városképeket. Déri Miklós a riportfényképezés területén alkalmazza kiválóan a panorámagépet (lásd Magyar Narancs). Világhírt hozott a panorámafényképezés Josef Sudeknek, később Josef Koudelkának.
Gyakorisága, értéke:
A kép értékét nem elsősorban az alkalmazott technika, hanem a képi kvalitás, a szerző ismertsége és az ábrázolt téma fontossága határozza meg. Annyi mindenesetre elmondható, hogy nagyságrendekkel kevesebb panorámakép készült, mint hagyományos, ezért értéke is ennek megfelelően magasabb.
Konzerválási feladatok:
Meghatározandó a panorámaképet hordozó pozitív anyag fajtája, s az ott ismertetet módon kell eljárni. Speciális problémát jelenthet, ha a több fotóból összeillesztett panorámakép képelemei nem azonos módon kezdenek károsodni, mondjuk az egyik halványul, a másik nem.
Irodalom:
[-]: A világ legnagyobb fényképéről. Fényképészeti Szemle, 1903. december, 241. o.;
Újházy Géza: A panoráma fényképezésről. Fotó, 1962. április, 168-171. o.;
Saphier Herbert: Egy aggastyán kamera. Fotó, 1968. 6.;
[-]: Panorámaképek készítése. Fotó, 1983. július, 317. o.;
Járai Rudolf: Nagylátószögű, halszemes vagy panorámafelvétel? Fotó, 1984. november, 519-521. o.;
[-]: Magyar panorámafelvételezőgép. Fotó, 1958. április, 137. o.;
Tarcai Béla: A miskolci fotográfia múltjából: egy polgárcsalád a századfordulón. Különlenyomat a Herman Ottó Múzeum Évkönyve XXX-XXXI. kötetéből. Miskolc, 1993.;
Kolta Magdolna: Képmutogatók. Képnézési formák és szokások a fotográfia előtt és után. Szakdolgozat. ELTE Fotómúzeológia szak, Budapest,
1995.; Szilágyi Sándor: Saphier Herbert, a százéves Kodak gép és a panorámafelvételek titka. Népszabadság, 1995. február 14.;
Kincses Károly: Képmutatás és fényképezés a milleniumi kiállításon. In: Varga Katalin (szerk.): 1896. Magyarország az Ezredévi Kiállítás tükrében. Budapest, Atlasz Kiadó, 1996.
