Idén 25 éves a Digitális Fotó Magazin, így érdemes visszarepülni akár távolabbra is az időben. Online sorozatunkban a legérdekesebb fotótechnika-történeti cikkeinkből válogatunk!
Még több cikket talál a Laptapíron, ahol az eddigi összes Digitális Fotó lapszám elérhető!
A jól ismert fényképezőgép- és más fotóipari márkák nevei sokszor érdekes vagy beszédes jelentést hordoznak. Honnan ered és mit jelent a nevük?
Egy jó márkanév mindennél többet ér, azonban minden vállalat életében volt egy történelmi pillanat, amikor el kellett dönteni, hogy mi is legyen az. Van olyan cég, amelynek neve egyszerű rövidítést vagy betűszót hordoz, másoké beszédes és gazdag jelentéstartalmú, s van, amelyiknél a legősibb módon az alapító neve díszeleg a logókon. Néhány cég szeret külön neveket adni a termékeinek, míg mások egyetlen erős brand mögé szervezik teljes kínálatukat. Utánajártunk!
Tulajdonosok, mérnökök és névadó kutyák
Az egyik legnagyobb múltra visszatekintő, ma is működő optikai céget Ernst Leitz alapította 1869-ben. A termékeikre sokáig a régi jó szokás szerint a saját nevét és a műhelyének otthont adó települést írta, így azok Ernst Leitz Wetzlar felirattal készültek. Az első kamerájuk neveként egyszerűen a LEItz CAmera szavak első betűit illesztették össze (Leica), ami könnyen megjegyezhető és kimondható volt. A kamerához tartozó objektív neve először Elmax lett volna, ahol az E és az L a tulajdonos monogramja, a max pedig az optikai tervező, Max Berek keresztneve. A végleges, továbbfejlesztett változatot azonban megkülönböztették egy betű kicserélésével, így lett Elmar. Érdekesség, hogy a cég korai, Hektor nevű objektívjeit Max Berek kutyájáról nevezték el.
A korabeli optikai gyártók gyakran adtak főként a latin nyelv elemeiből építkező fantázianeveket termékeiknek, a Leica azonban a tökélyre fejlesztette a névadást, szinte minden objektívjét megkülönböztetve. Előállt továbbá az a gyakori megoldás, amely a latin -ar melleknévképzővel egészíti ki az akár valós, akár kitalált szavakat. A Summar és az összes, summal kezdődő Leica-objektív például a latin summit, azaz csúcs szót idézi, a Telyt a görög tele (távoli) szóból ered, a Noctilux pedig az éjszaka és a fény szavak összetételével készült, utalva a nagy fényerőre.
Legendás mérnökök nevei máshol is visszaköszönnek. Az 1950-ben, Taisei Optikai Gyár néven alapított japán vállalat legendás tervezőmérnöke volt Ujoue Tamura, az ő nevéből alkották meg a Tamron szót, amelyet márkanévként 1958-tól használnak, majd 1970-ben a teljes céget átkeresztelték rá.
Híres cégalapítók
Sok esetben a 19. századi hagyományokat követve az alapító kizárólag a saját vezetéknevét írta a kamerákra és az objektívekre, remélve, hogy az lesz a legjobb reklám. Így járt el például Victor Hasselblad, Carl Zeiss, Valentin Linhof vagy Johann Christoph Voigtländer. Sokan a nevük mellé még a városuk nevét is odatették, hogy a távolról érkező utazó biztosan megtalálja az üzletüket, így tett például a Kreuznach-ban dolgozó Joseph Schneider (Schneider-Kreuznach) vagy Hugo Meyer, aki Görlitzben alapított optikai vállalkozást (Meyer-Optik Görlitz). A sort még sokáig lehetne folytatni a főként németalföldi optikusműhelyekből kinőtt kameracégekkel, amelyek nagy része az ipari koncentráció, majd a japán vállalatok előretörése nyomán tűnt el a színről.
Műszaki megoldások
Sok esetben egy-egy konkrét műszaki megoldás köszön vissza egy fotóipari vállalat vagy termék nevében. 1965-ben a keletnémet optikai gyártókat tömörítő cég a Pentacon nevet vette fel, amelyben a görög penta (öt) szó az ötszögletű penta-tetőélprizmára, azaz a tükörreflexes kamerák egyik kulcsalkatrészére utal, míg a con a Contax fényképezőgépre, amely a háború után kettészakadt, majd a Pentaconba olvasztott Zeiss cég egyik ismert terméke volt.
Hasonló módon utal a pentaprizmára a japán Pentax. Bár cégük neve eredetileg Asahi volt, ami felkelő napot jelent, és mai szemmel gyönyörűen egzotikus márkanév lenne a nyugati piacokon (ahogy azt a céghez egyébként nem kötődő Asahi sör példája is mutatja), de az 1950-es években, amikor tükrös gépeket kezdtek készíteni, valami nyugatias hangzásúra volt szükségük. Így döntöttek a Pentax mellett, amely azonban a már említett Pentacon bejegyzett védjegye volt a pentaprizma és a Contax szavak felhasználásával, ezt azonban a japán vállalat megvásárolta tőlük. Sokáig az Asahi Pentax nevet használták, ma már a Pentax felirat látható a termékeiken.
Néha a gyártók a camera szóra utaló -ca utótaggal jelölték meg kameráikat, ahogy Ernst Leitz is tette, de előtagként valami mást használtak. Így született a praktikus kamera (Praktica) vagy a Fuji cég kamerája (Fujica). Előfordult, hogy a gyártó neve egyszerűen alkalmatlan volt jól megjegyezhető márkanévnek, így valószínűleg mindannyian jól jártunk, amikor a Werkstatt für Feinmechanik und Optik, Franke & Heidecke vállalat egyszerűen a tekercsben érkező (roll) filmre utalva Rollei név alatt kezdett kamerákat gyártani.
Keleti cégek, nyugati nevek
Nem a Pentax az egyedüli cég, amelyik klasszikus japán nevét cserélte le egy olyanra, amely az egész világon jól hangzik, és ki is tudják mondani. Sok klasszikus japán gyártóhoz hasonlóan az 1946-ban alapított Tokyo Tsushin Kogjo K.K., azaz a Tokiói Telekommunikációs Műszaki Vállalat is ezzel a problémával küzdött, és először a neve kezdőbetűiből próbált márkanevet csinálni. A TTK azonban már foglalt volt Japánban. Próbálkoztak a Tokyo Teletech-kel is, de kiderült, hogy Amerikában már van egy Teletech nevű cég. Így ők is visszanyúltak a latin nyelvhez, és elővették a sonus szót, amely hangot jelent, és egybegyúrták a kedvesen csengő angol sonnyval, amelyet fiatal fiúra használnak. Az új név sikert hozott, így 1958-ban a teljes céget átkeresztelték Sonyra, hogy idővel a világ egyik legismertebb szórakoztatóelektronikai brandjévé váljon.
Ha valaki a klasszikus értékekre szeretne utalni, akkor a latin mellett a görög a másik kézenfekvő választás. Az 1919-ben alapított Takacsiho Szeisakusho (Takachiho-vállalat) a Takacsiho-hegységről kapta a nevét, amely a japán mitológia szerint számtalan istenség otthona. Amikor a cég vezetői 1921-ben egy külföldön is jól csengő nevet kerestek cégük és mikroszkópjaik számára, akkor logikus módon egy közismert hegy után néztek nyugatabbra, ahol szintén istenségek élnek, így jutottak az Olümposzhoz.
Az Olympus cég ma is virágzik, az már egy másik kérdés, hogy leválasztott és értékesített fotós üzletága immár OM System néven él tovább. A hagyományokhoz azonban az új tulajdonos is hű maradt, mert az OM rövidítésben az O az Olympusra, az M pedig a cég egykori legendás tervezőmérnökére, Yosihisza Maitanira utal. Objektívjeiknek azonban talán a legszebb nevet adták, mert nagyon sok évtizede mindegyik darabon a Zuiko felirat látható, amelynek jelentése aranyfény.
Másokat a görög ábécé ihletett meg, Micsihiro Jamaki például 1961-ben Sigma Kutatóintézet Vállalat néven nyitotta meg saját cégét, a görög szigma betűre utalva. Első termékeiket is ezen a néven hozták forgalomba, majd 1970-ben egyszerűen Sigmára változtatták a nevüket.
A legnyugatibb márkaneveket azonban a Konoszuke Macusita által alapított, és először saját magáról Macusita Electricnek elnevezett cég adta termékeinek. Az 1927-ben bevezetett National név Japán első országos brandjévé vált, amely hamarosan a világot is meghódította. 1955-ben csak azért találták ki a PanaSonic (pana=minden, sonic=hang) márkát, mert az Egyesült Államokban már létezett cég National néven. Az évek során azonban a Panasonic lett az erősebbik brandjük, így az 1980-as évektől magát a céget is így hívják. A fényképezőgépeken használt Lumix név az angol luminance-ből vagy annak latin gyökeréből (lumen=fény) származik, az -ix utótag pedig a digitális technikára utal.
Japán dolgok
Más cégek valami nagyon is japán nevet kerestek maguknak, persze szigorúan olyat, amely bármely országban jól hangzik. Az 1934-ben eredetileg Szeiki Kogaku Kenkjujo (Precíziós Optikai Laboratórium) néven alapított vállalat első terméke a szigetország első 35 mm-es redőnyzáras kamerája volt, amelyet egy Kwanon (mai átírással Kannon) nevű buddhista megvilágosodott istenségről neveztek el. A számos más néven is ismert, gyakran nőként, de néha férfiként is ábrázolt személy a végtelen irgalom és könyörületesség megtestesítője. Az 1930-as évek közepén még Kwanon, az évtized végétől már Canon formában szerepelt a fényképezőgépeken, 1947-ben aztán az egész cég nevét Canonra változtatták.
A legjapánabb névvel azonban kétségkívül a Fujifilm rendelkezik, alapítása óta. Az első igazgató nem a gyár melletti, kevésbé ismert hegyről, hanem az ország jelképéről akarta elnevezni a céget, ehhez azonban nem kevés pénzért meg kellett vásárolni a márkanevet valaki mástól. Úgy tűnik, hogy megérte. A szó eredete vitatott, a legvalószínűbbnek a vulkánra utaló tűz istennője jelentés tűnik.
A világ minden országában jól csengő márkanevet azonban japán cégnevekből is lehet alkotni. Így tett a Nippon Kogaku Kogyo Kabusikigaisza, azaz a Japán Optikai Ipari Vállalat, amikor a Nikko rövidítést kezdte használni. Ez egyébként napfényt jelent, valamint egy történelmi japán város neve is, így igazán jól csengett a japán fülek számára. Nemzetközi márkanévvé azonban mégis egy n betű hozzábiggyesztésével alakították, mert számos nyelvben a hímnemű szavak mássalhangzókkal végződnek, így a név karakteresebb hangzású lett. Továbbá elhagyták a közepéről az egyik k betűt is. Így állt elő a Nikon, 1988 óta pedig magát a vállalatot is így hívják. A név elterjesztése azonban nem volt zökkenőmentes, mert a német Zeiss cég a Nikon F kamera bevezetésekor az Ikon márkájához hasonló hangzás miatt panasszal élt, így a korai Nikon F-példányokat a német piacra Nikkor F néven szállították. A Nikkor szó egyébként szintén a cégnév eredeti rövidítéséből származik, és 1932 óta jelöli az objektíveket.
Nem az, aminek hangzik
Van, amikor egy cég neve egyáltalán nem az, aminek először gondolnánk. Az 1950-ben alapított Tokyo Koki Szeisakusho (Tokioi Optikai Gyár) vezetősége az 1960-as években nézett egy nyugaton is jól csengő név után, és a Tokina mellett döntött. A japános hangzás mögött azonban német közvetítéssel érkező görög szó rejlik. A vezetők álma a cég kezdeti éveiben az volt, hogy egyszer majd részt vehessenek objektívjeikkel a világ legrangosabb fotótechnikai vásárán, a német Photokinán. Ez olyannyira célként lebegett a szemük előtt, hogy vették a Photokina szót, levágták az elejét, a végét pedig Tokina néven bejegyeztették védjegyként. 1974-ben aztán valóra vált az álmuk, és saját standdal jelentek meg a híres vásáron.
Egy másik cég, a Kazuo Tasima által 1928-ban alapított Nicsi-Doku Szasinki Soten (Japán-Német Kameragyártó Vállalat) a klasszikus betűszavas megoldást követte, amikor jól megjegyezhető márkanévre volt szüksége, de nem a japán, hanem az angol nyelvű változatból indult ki. Így a Mechanism, INstruments, Optics and Lenses by TAshima névből rövidítette a Minolta nevet. A cég a Nikonhoz hasonlóan saját brandet kreált objektívjei számára: a Rokkor-lencsék egyszerűen a gyár mellett álló Rokko-hegyről kapták a nevüket.
Az amerikai George Eastman ezzel szemben a semmiből kreálta a világ egyik leghíresebb márkanevét. Egy betűkirakó segítségével, számtalan variációt kipróbálva, az édesanyjával együtt alkottak olyan nevet, amely megfelelően rövid, könnyen kimondható, és nem hasonlít semmilyen más, már létező szóra vagy márkanévre. Eastman tudatosan választotta a K-t kezdőbetűnek, mert szerinte metszően erős és jellegzetes. Azt valószínűleg később szőtték köré a legendák, hogy a Kodak egy egyszerű hangutánzó szó, amely a kamerák zárhangjára utal.
A Digitális Fotó Magazin összes korábbi lapszáma elérhető a Laptapíron!
laptapir.hu
The post Canon, Nikon, Sony – honnan ered a nevük? appeared first on Fotómagazin.
