Teljes cikk a Digitális Fotó Magazin 2026. május-júniusi számából!
Még több cikket talál a Laptípíron, ahol az eddigi összes Digitláis Fotó lapszám elérhető!
Évtizedek óta most először mozdul ki az emberiség az alacsony föld körüli pályáról, a mostani és a jövőbeli Artemis-küldetéseket pedig minden részletükben dokumentálni kell. De milyen kamerákat és objektíveket visznek magukkal az űrhajósok, és hogyan használják őket?
A történelmi Artemis-2 küldetés során 1972 óta most először utazott ember a Holdhoz. A négyfős legénység célja az volt, hogy 10 nap alatt megkerülje a Holdat, kipróbálja az új fejlesztésű Orion űrhajó minden rendszerét, és előkészítsen egy a Hold felszínére is leszálló utazást. A küldetés dokumentálása kulcsfontosságú, és bár az eredeti tervekben a GoPro és az űrhajó beépített kamerái mellett Nikon D5 modelleknek jutott volna főszerep, az utolsó pillanatban mégis helyet kapott két Nikon Z9 váz is a fedélzeten. Arról, hogy miért pont Nikon-kamerákat használ a NASA, keretes írásunkban olvashatnak bővebben.
Az Artemis kamerái
A küldetés fotós felszereléséről szóló hírek eredetileg csak tükrös Nikon D5 modelleket említettek, két éles és két tartalék vázat, a NASA pedig azzal indokolta a régebbi típus választását, hogy az jobban ellenáll a kozmikus sugárzásnak. A holdkerülés során ugyanis magasabb sugárzás éri az űrhajósokat és eszközeiket, mint az alacsony föld körüli pályán (kb. 400 km magasságban) keringő Nemzetközi Űrállomáson, ahova még nagyrészt kiterjed a Föld mágneses mezejének védő hatása. A Hold nagyjából 384 000 kilométeres távolságában azonban már szinte semmilyen védő hatás nem tapasztalható. Az alacsonyabb integráltsági fokú elektronikai eszközök pedig rendre kevésbé érzékenyek az akár átmeneti hibás működést, akár maradandó károsodást okozó nagy energiájú részecskékre. Az űrjárművek beépített rendszereinél lehetőség van vastagabb árnyékolás alkalmazására, a kisebb méretű, kézben használt eszközöknél azonban ez korlátozott. Nem véletlen, hogy még a Nemzetközi Űrállomáson használt D5 és Z9 kamerákat is néhány évente cserélni kell, mert annyi károsodás éri a képszenzorjukat, hogy használhatatlanná válnak. A NASA által alkalmazott vázakon speciális firmware fut, amely lehetőséget ad a sugárzás által okozott egy-egy pixeles szenzorhibák feltérképezésére és szoftveres szűrésére, egy bizonyos határon belül.
Az Artemis-2 fotós felszerelése
Nikon D5 váz (2 elsődleges + 2 tartalék)
AF-S NIKKOR 14-24mm f/2.8G ED
AF-S NIKKOR 24-70mm f/2.8E ED VR
AF-S NIKKOR 70-200mm f/2.8E FL ED VR
AF-S NIKKOR 80-400mm f/4.5-5.6G ED VR
AF-S NIKKOR 800mm f/5.6E FL ED VR
Nikon Z9 váz (1 elsődleges + 1 tartalék)
NIKKOR Z 14-24mm f/2.8 S
NIKKOR Z 24-120mm f/4 S
NIKKOR Z 58mm f/0.95 S Noct
Z9 a fedélzeten
A NASA jelenlegi terveiben az szerepel, hogy a Hold felszínére leszálló jövőbeli küldetésekben már a tükör és mechanikus zár nélküli Z9 kamera játssza a főszerepet, amelyet nemcsak űrhajón belüli, hanem holdfelszíni fotózásra is fognak használni. Ennek ellenére mégis a jól bevált D5-öt rendelték az Artemis-2 küldetéshez. Reid Wiseman parancsnok azonban ragaszkodott ahhoz, hogy vigyenek Z9-et is, hogy ezzel a modellel is tapasztalatot gyűjthessenek a mélyűri sugárzási körülmények között. Így került az utolsó pillanatban egy éles és egy tartalék Z9 váz a csomagba, a négyfős legénység pedig plusz kiképzést kapott a kezelésére. A tartalék D5 és Z9 vázak egy lezárt tárolórekeszben utaznak, a visszatérés után azonban ezeket is mindenre kiterjedő vizsgálatnak vetik alá, hogy megállapítsák, milyen hatással volt rájuk a sugárzás. Ezzel párhuzamosan a NASA és a Nikon dolgozik a Z9 holdfelszíni változatán, amelynek további különleges követelményeknek kell megfelelnie. A Hold felszínén extrém nagy hőingás éri az eszközöket, a napon akár 120 fokos, az árnyékban akár -140 fokos is lehet a hőmérséklet, így különleges hővédő burkolatra van szükség. A Handheld Universal Lunar Camera (HULC) névre keresztelt eszköznek olyan markolattal kell rendelkeznie, amely megfogható az űrruha vastag kesztyűjében is, illetve az alapvető kezelőszerveket is ehhez a használathoz kell igazítani.
A Föld a Hold fényében – az Artemis-2 ikonikus fotója
Bár az Artemis-2 során újrakreálták az Apollo-8 legendás földkeltés fotóját, csak éppen az égitestek elhelyezkedése miatt földnyugtával (nyitóképünkön), mégis az odaút alatt a Reid Wiseman által készített, a teljes Föld bolygót ábrázoló kép lehet a küldetés ikonikus fotója. Nemcsak egyszerűen látványos, de fotós érdekességet is tartogat. Talán első látásra nem is tűnik fel, de a fotó a Föld éjszakai oldalát ábrázolja, a megvilágítást pedig kizárólag a telihold adja. A Nap a Föld mögött helyezkedik el, a fénye jól láthatóan szóródik a légkör keskeny vonalán, a nyugati horizonton, de teljes egészében megvilágítja az Artemis mögött a Holdat, ahonnan a fénye visszaverődve a Földre jut, hogy onnan ismét visszaverődjön a képet készítő objektívbe. A felvétel EXIF-adataiból jól látható, hogy Wiseman ugyanúgy nagyjából -3 fényértékes megvilágításhoz állította be az expozíciót, mint a földi fotósok, amikor a telihold fényénél olyan éjszakai tájképet készítenek, amelyen nappalinak megfelelő világosság látható. Itt azonban ügyelni kellett a bemozdulás veszélyére is. A leghosszabb még vállalható expozíciós idő 1/4 másodpercre adódott, ehhez pedig ISO 51 200-ra kellett emelni az érzékenységet. És itt merül fel a másik szempont a sokak által kissé idejétmúltnak aposztrofált, 2021-es modellévű tükörreflexes D5 alkalmazása mellett, mert ebben az extra magas érzékenységű tartományban, a zajszintek tekintetében a régi 21 megapixeles szenzor még mindig fölülmúlja egy kicsit a későbbi Z-modelleket. Bár a photonstophotos.net weboldal független mérései alapján a Z9 alapérzékenységen 11,2 fényértéknyi dinamikát képes átfogni, ami jelentősen nagyobb, mint a D5 maximum 9,4 fényértékes adata, azonban, ha ISO 51 200-nál hasonlítjuk össze őket, akkor a D5 adja a jobb eredményt 3,7 fényértékes átfogással, ami csaknem egy egész lépésnyivel jobb, mint a Z9-nél mért 2,87-os tartomány. Itt is megmutatkozik, hogy vannak olyan extrém üzemállapotok, amelyeknél magasabb pixelsűrűség és a gyors kiolvasásra optimalizált áramköri struktúra bizony hátrányként jelentkezik.
Történelmi együttműködés
Az Amerikai Űrügynökség hagyományosan a Hasselblad kameráit használta az 1960-as években, ezekkel készültek az Apollo-11 híres fotói is, az űrhajóban és a Hold felszínén. A nagy és kissé nehézkes középformátumú modellek mellett azonban az 1970-es évek elején felmerült az egyszerűbben kezelhető kisfilmes fényképezőgépek használata. A Nikon ekkorra már az Egyesült Államokban is elég híres és elismert vállalat volt ahhoz, hogy a NASA őket keresse meg, hogy készítsenek az űrben is használható 35 mm-es kamerákat. A Nikon külön fejlesztőcsapatot hozott létre a feladatra, alapul pedig a Photomic FTN kamerát választották, amelyeken számos átalakítást hajtottak végre (felső kép). Az űrkamerák belsejében csak a NASA által jóváhagyott, nem gyúlékony ragasztóanyagokat és kenőanyagokat használhattak, a műanyag alkatrészeket pedig erősebbre cserélték, hogy az eredetinél is kisebbre csökkentsék a meghibásodás esélyét. Kívülre a könnyebb kezelés érdekében nagyobb tárcsákat és karokat építettek, és felkészítették a gépet vékonyabb hordozórétegű 70 kockás filmtekercsek fogadására. A teljes kamerát feketére festették, hogy elkerüljék a tükröződéseket az űrhajó ablakaiban. Nikon-kamera 1971-ben az Apollo-15 fedélzetén járt először az űrben, még tesztelési céllal, az Apollo-16 és 17 fedélzetén, majd a Skylab-küldetéseken pedig immár teljes jogú felszerelési tárgyként utazott. 1975-ben a híres Amerikai–Szovjet Szojuz–Apollo űrrepülés képei is Nikon-kamerával készültek. A jó tapasztalatok alapján a Nikon a NASA állandó partnerévé vált. Az F alapjára épülő első modellt az F3 űrváltozata váltotta, amely 1981-ben az űrsiklókkal együtt debütált. Az első autofókuszos modell az űrben az F4 volt 1991-ben, ennek pedig készült egy kifejezetten a NASA számára fejlesztett 1 megapixeles digitális változata is. Ez tette először lehetővé, hogy a készített képeket azonnal a Földre továbbítsák (alsó kép). A filmes korszakot az F5-tel zárták, ezzel a modellel dokumentálták 1999-ben a Nemzetközi Űrállomás építésének első lépéseit.
2001 és 2005 között Kodak DCS 660 és 760 modelleket használtak, azonban ezekkel sem vállaltak nagy kockázatot, mert a kamera fotós részét a Nikon F5 váz adta, a digitális szekciót fejlesztő Kodak pedig szintén megbízható kormányzati beszállító volt évtizedek óta. 2005-től aztán a D2X, 2009-től a D3S, 2013-tól a D4, 2017-től pedig a D5 volt a NASA aktuális űrkamerája. 2011-ben, az űrsiklók utolsó repülése után az amerikai emberi űrjelenlét kizárólag a Nemzetközi Űrállomásra koncentrálódott, ahol jelenleg a D5-ök mellett Z9-ek szolgálnak nagy számban. Míg az 1970-es és 1980-as években még számos átalakításra volt szükség, mielőtt a NASA és a Nikon mérnökei az űrbe engedtek volna egy fényképezőgépet, a mai modellek szinte kizárólag szériakivitelűek.
Mi a következő lépés?
Az eredeti elgondolás szerint a 2027-re tervezett Artemis-3 küldetés során végrehajtották volna a holdra szállást, de 2026 februárjában a NASA úgy döntött, hogy ezen az úton alacsony föld körüli pályán maradnak, és dokkolási teszteket fognak végrehajtani a leszállóegységgel, illetve űrséták során kipróbálják a szintén új fejlesztésű űrruhákat is. Itt kerülhet sor a Z9 kamerák űrhajón kívüli első tesztelésére is. Érdekesség, hogy míg az űrhajósokat a Holdhoz szállító Orion a NASA által koordinált saját fejlesztés, a holdra szálló egységeket két magáncég, a SpaceX és a Blue Origin készíti. A tervek szerint legkorábban 2028-ban indulhat el az Artemis-4, amelynek legénysége a SpaceX-féle Starship HLS leszállóegységgel landolhat a Hold felszínén. A Blue Origin által épített újrafelhasználható Blue Moon leszállómodult legkorábban az Artemis-5 küldetés alkalmával használhatják. A NASA szerint a két cég versengése előmozdítja a programot, a későbbiekben pedig mindketten részt vehetnek az állandó holdbázis kiépítésében.
Addig is a www.nasa.gov/artemis-ii-multimedia oldalon böngészhetők a küldetés során készített fotók és videók.
Kapcsolódó cikkek
A Nikon 100 éve a fotóiparban – 2017. március-április, 100. oldal
Az Apollo-program fotói – 2007. október, 120. oldal
A Digitális Fotó Magazin összes korábbi lapszáma elérhető a Laptapíron!
laptapir.hu
The post Az Artemis-küldetés fotói és kamerái appeared first on Fotómagazin.
