„Hát ne sirasd testvéredet, ő már elpihent, végre szabad, végre megnyugodott, végre örökkévaló.” – Seneca szavaival és a Cenere Kvartett zenéjével nyílt meg Walton Eszter fotográfus rendhagyó kiállítása a FUGA Zalotay-termében.
A tárlat nem a végzetről, hanem az emberi lélek gazdagságáról és a kultúrák halálhoz való viszonyáról mesél. Eszter hosszú évek óta járja (Nagy)magyarország és Európa temetőit, mert hiszi: egy népet nem lehet igazán megismerni a sírkertjei nélkül. A fejfák, obeliszkek és keresztek nála nemcsak plasztikus formák, hanem a túlvilághoz való kapcsolódásunk jelei.
Miért fontos ez ma?
-
A mai fogyasztói társadalom igyekszik kizárni a szenvedést és a halált a mindennapokból.
-
A tabuként kezelt elmúlás miatt gyakran magunkra maradunk a félelmeinkkel.
-
A kiállítás célja, hogy szembenézzünk a mulandósággal, mert – ahogy az alkotó vallja – amíg tabuként kezeljük a halált, nem vesszük igazán komolyan az életünket sem.
A fotók mellett teológiai, antropológiai és irodalmi szövegek segítik az elmélyülést, ami a nagyböjti időszakban különösen aktuális reflexióra hív.
Helyszín: FUGA, Zalotay-terem Megnyitotta: dr. Csókay András idegsebész Megtekinthető: Április 4-ig (nagyszombat estig), szerda-vasárnap 14-19 óra között.
