A hónap alkotója rovatunkban különböző aspektusból – aktualitások mentén és személyes nézőpontból – mutatunk be egy kortárs fotográfust vagy vizualitással foglalkozó alkotót, szakembert.
A hónap alkotója 2026 januárjában Zagyvai Sári.
1984-ben Székesfehérváron születtem. A szüleim Budapesten éltek, de a nagyapám a gyermek és csecsemő osztály főorvosa volt, a nagymamám pedig ugyanazon az osztályon dolgozott orvosként. Ezért születtem, és négy évvel később az öcsém is Székesfehérváron. Izgalmas gyermekkorom volt, energikus fiatal szülőkkel, mindketten építészmérnökök voltak. Szerettek utazni, saját maguk megterveztek, és lakókocsivá alakítottak egy Ford kisbuszt, így nyaranta néhány hónapot utaztunk, és távol voltunk Budapesttől. A görög tengerparton vadkempingeztünk, Olaszországban a gleccser tavaknál szörfözni tanultunk. Egyik nyáron az átalakított busszal Portugáliáig utaztunk, megnéztük az óceánt és a Gibraltári–szorost. A szüleim baráti körét a szakmai érdeklődésen túl az extrém sportok, mint például a siklóernyőzés tartotta össze. Gyerekként és a későbbiekben is meghatározó volt számomra a rájuk jellemző vagányság, bátran kezdtek újdolgokba. Édesapám az addigra már jól menő építész irodát otthagyva a saját házunkon kezdett dolgozni, és teázót nyitott ugyanebben a házban. A helyen koncertek, kiállítások és sokféle program volt, sokféle ember megfordult itt, nekünk pedig kicsit a nappalinkként funkcionált a hely.
Alapvetően úgy emlékszem vissza, hogy gyerekkoromban nem volt jellemző a meghitt családi élet. Elsős vagy másodikos gimnazista koromban elváltak a szüleim, innentől kezdve kevés figyelem jutott rám és az öcsémre. Tinédzserként rengeteget jártam bulizni, felhagytam a sportolással, és nagyon sokszor éjszaka vagy hajnalban keveredtem haza. Nem is értem hogyan sikerült az iskolában mindent szépen teljesíteni. Iskolaváltás és egy Canadai tanulmányút miatt kétszer jártam a 2. évet, és végül a Berzsenyi Dániel Gimnázium matematika szakán érettségiztem. Hiába volt kítűnő az érettségim fogalmam sem volt róla hol folytatnám a tanulmányaimat, és mivel foglalkoznék a későbbiekben. Emlékszem egy konkrét szombati napra, amikor a fotográfia fontossá vált számomra. Csak másodikos gimnazista lehettem, amikor egy átbulizott éjszaka után felkeltem és senkit nem találtam otthon. Céltalanul elindultam sétálni, és azt játszottam, hogy nincs úti célom, hanem az utcák végén spontán megérzések alapján arra veszem az irányt, amerre éppen kedvem tartja. A hirtelen döntések alapján utam végül a Szerb utcai otthonunktól az Erzsébet térig vezetett, majd lesétáltam a Duna–partig. Amint megláttam a folyó felett repkedő sirályokat, úgy éreztem, hogy le szeretném őket fényképezni. Nem volt saját fényképezőgépem, és talán csak egyszer-kétszer fényképeztem korábban, de apukámnak volt egy nagyon szép kompakt gépe, amit az USA-ban vásárolt. Ezért a gépért szaladtam haza, és az volt a tervem, hogy visszajövök a Duna–partra fényképezni. Jól emlékszem: otthon senki sem volt, és a fényképezőgépet nem találtam meg, de az érzés megmaradt, hogy szeretnék fényképezni. Délután ráakadtam egy szakmai képzésre, fellapoztam ugyanis a Pesti Estet, és ott a hirdetések között véletlenül rábukkantam a Szellemkép Szabadiskola reklámjára, a Pacsai fotótáborukra. Hobbinak indult, kedvtelésnek, és évekig nem is gondoltam rá, úgy mint egy szakmára. Érettségi után elmentem a Práter utcai iskolába fotográfiát tanulni, mert szerettem volna valamilyen iskolába járni, amíg kitalálom milyen egyetemre megyek. Jópár érdekesnek tűnő egyetemi szak előadásaira beültem: meterológia, filozófia, filmelmélet és filmtörténet, művészettörténet valamint az ipari formatervező szakra és a festő szakra beadtam a jelentkezésemet, de egyiket sem éreztem hozzám illőnek. MOME-ra a vizuális kommunikáció szak fotográfia szakirányára felvételiztem, és 2006-tól kezdem el a tanulmányaimat. Mi voltunk az utolsó osztatlan képzés a BA, MA rendszerre való áttérés előtt.
Sokat jelentett számomra az egyetemi évek alatt, amikor az Erasmus ösztöndíjprogram keretében a bolz-
anói design egyetemen tanulhattam. A következő évben az ott tanító Francesco Jodice fotóművész milánói stúdiójában eltöltött szakmai gyakorlat volt meghatározó számomra. Ebben a studióban zömében a fotográfia dokumentalista irányához kapcsolódóan készültek a művészeti projektek, de a kísérleti műfajok is jelen voltak. Engem különösen érdekelnek a fotográfia határterületei és az experimentális irányok. A diplomamunkám is ehhez kapcsolódott, ami a videó és a fotó határterületét vizsgálta.
2014-ben kezdtem el a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem doktori iskoláját, amelynek keretében a kibertér digitális képáradatának kisajátításával, a virtuális terekkel és a fizikai terek közötti különbségekkel és átmenetek megteremtésével foglalkoztam. Az abszolutórium megszerzése után 2018 januárjában született meg a kisfiam. Egyszerre nyílt ki és zárult be az élet, de nem állt meg teljesen a szakmai fejlődés, mert amikor egy éves volt a kisfiam elnyertem a Pécsi József fotográfiai ösztöndíjat. Háromszor részesültem az ösztöndíjban, és ezek alatt az évek alatt újra az alkotással tudtam foglalkozni. A fotosorozataim különböző irányokból közelítenek a lokális környezetben megjelenő egzotikus, távoli tájak témaköréhez. A korona vírus idején, amikor minden leállít és utazni sem lehetett különösen aktuális volt ez a téma. Közben a doktori disszertáció írását is elkezdtem. A disszertációhoz kapcsolódott a mestermunám egy önálló kiállítás a Viltin Galériában.
A csendéletek és tájképek ábrázolásának hagyományait felidézve a képzeletbeli természetről készült fényképeim elsősorban egy kortárs társadalmi jelenségben gyökereznek. A mindenki számára elérhető végtelen fotóállományt felhasználva alkottam új absztrakt felé közelítő tájképeket. A doktori fokozatot 2022 tavaszán védtem meg, és az olasz nyelvvizsga megszerzését követően 2023-ban vehettem át a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen.
A digitális képek személytelen, távolségtartó világát a természetben található mikrokozmosz lenyomataival ütköztetem, és ennek eredményeként az ismert világ a beavatkozási technikák révén egy absztrakt, kreatív nyelvvé alakul át. A nagyváros lakójaként a rövid kirándulásaim ideje alatt elkezdtem apró ágakat, növényeket, kavicsokat, jelentéktelennek tűnő dolgokat gyűjteni, majd a laborálás során felhasználni azokat. Az analóg fotólaborban születő fotóim a nagyon alacsony felbontás, a szűrők használata vagy egyetlen vízcsepp felnagyítása által úgy torzítják az eredeti digitális képernyőről levetülő képet, hogy azon már csak nyomokban fedezhetők fel elemek. Az ai-val generált képekből kiindulva hoztam létre egy sorozatot, amely a B32 Galériában volt látható 2023 júniusában.
Az elmúlt időszakban a fotókönyvemen dolgoztam, Szmolka Zoltán grafikussal és a Symposion
kiadóval. Az aiOTYPE című fotókönyv részben az elmúlt tíz év tájérzékeléssel, természettel való kapcsolatom, személyes megéléseim lenyomata, kísérlet arra, hogy egy hibrid technika segítségével visszaadjak valamit ebből az élményből a sokszor elszemélytelenedő vizuális áradatban. A fotókönyvben szereplő alkotásaim számos kiállításon szerepeltek, többek között a budapesti B32 Galériában és a Viltin Galériában rendezett egyéni kiállításokon. A sorozat szerepelt a pozsonyi Off Biennale „Elsewhere” című kiállításán, Münchenben a Der Greif és a Münchner Kammerspiele „Off to Elsewhere” című kiállításán, szintén Münchenben a Lothringer 13 Halle kiállítóterében, Budapesten az Art Marketen, a Gallery Max-ban, és Linzben az Ars Electronica fesztiválon a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemmel.
Képek: Bezzeg Gyula
Az oktatás folyamatosan jelen van az életemben, a Kisképző fotográfia szakán voltam három évig óraadó tanár, a Mome fotográfia szakos előkészítőjét tartottam 2014-től 2022-ig. A MOME fotográfia szakán visszatérő óraadó vagyok, és a MATE, Rippl Rónai Művészeti Intézetének adjunktusa voltam 2023-tól, ahol média designt és fotográfiát tanítottam. Jelenleg egyéni kiállításomra készülök, amely tavasszal lesz látható Budapesten a Viltin Galériában.
Zagyvai Sári | Web | Instagram
Zagyvai Sári fotográfiai munkásságáról a korábbi bejegyzésünkben is olvashat:
A Capa Központ 2022-es FUTURES-tehetségei: Zagyvai Sára
The post A hónap alkotója: Zagyvai Sári appeared first on CAPA BLOG | A Capa Központ blogja.
