A hónap alkotóját arra kértük, hogy mutassa be azokat a dolgokat, kedvenceket, amelyek nem (csak) a fotográfiához kapcsolódnak, de szereti őket, inspirálóak számára. Fromm Balázs a következőket emelte ki:
1. High and Low / Menny és pokol – Akira Kurosawa, 1964
Kurosawát valószínűleg felesleges lenne bemutatni, hiszen a legtöbb filmes listán a Rashomon vagy épp a Hét szamuráj szinte biztosan előkelő helyeken szerepelnének, ha grandiózus történelmi drámákról van szó. A Menny és pokol ebből a szempontból tökéletes kivétel, ugyanis a film egy cipőgyáros bűnügyi és morális drámáját meséli el egy emberrablási kísérlet kapcsán Tokióban. Kingo Gondo fia helyett ismeretlen bűnözők soförjének gyermekét rabolják el, ám hatalmas váltságdíjat követelve a dúsgazdag gyároson próbálnak elégtételt venni. Gondo ezáltal erkölcsi válságba kerül, hiszen választania kell az igazságérzete, illetve vagyona és társadalmi státuszának elvesztése között.
A film számomra nem kizárólag a történetvezetése és társadalmi szatírái miatt érdekes, hanem a technikai kivitelezése miatt is az egyik kedvencem. Asakazu Nakai operatőr mesterien használja a kompozíciót és a fény–árnyék játékot a jelenetekben; az egész film egy fénytechnikai műalkotás, amihez mindig érdemes visszanyúlni, ha fotográfiai inspirációról van szó.
2. The Wire – 2002–2008 – David Simon
Szerintem ritkán érdemes egy több évadnyi sorozatnak szentelni az időnket, ugyanis a jelenlegi tévésorozatok minősége erősen hullámzó tud lenni az évadok során. Ha azonban van egy, amit a televíziózás aranykorából biztosan látni kell, az a The Wire. David Simon újságíróból lett showrunner, aki a kétezres évek elejének korrupt és társadalmilag a totális összeomlás felé sodródó Baltimore-ját egészen naturalista módon írta sorozatra.
A The Wire rengeteg réteggel játszik az egyes műfaji kereteken belül is: hol bűnügyi dráma, hol thriller, komédia vagy épp akciósorozat. A történet egy drogügyi különleges alakulat többéves nyomozói munkáját járja körbe, amely az évadok során kitágul a helyi szakszervezetek működésére, a lokális politikai játszmákra, az oktatási intézményekre, a nyomtatott sajtó hanyatlására, valamint a helyi gettók erőszakos bűncselekményeire is, amit behálóz a heroinkereskedelem.
A The Wire azon túl, hogy elképesztően alaposan mutatja be a társadalmi árkokat a kapitalizmus útvesztőjében, néhol egészen szórakoztató humorral oldja fel a kritikusan feszült pillanatokat. Úgy érzem, hogy a poszt-2010-es évek TV- és Netflix-univerzumában sajnos hasonló sorozatot már senki sem készíthetne ilyen kvalitásokkal, és ilyen mélységekben, hasonló büdzsével.
3. Murakami Haruki – A kormányzó halála – 2017 – Geopen Kiadó
Murakami Haruki mágikus realista regénye egyszerre szól a művészetről, az ideákról, a valóság és az álom közti szűk határvonalról, valamint, nem utolsósorban a hatalmi dinamikákról is. Murakami hosszú regényfolyama egy kiégett portréfestőről szól, akit elhagy a felesége. Névtelen hősünk bánatában egy közeli barátja házába utazik, akinek nagyapja, Tomohiko Amada, híres festőművészként élte le életét.
A történet itt váratlan fordulatot vesz, mivel protagonistánk megtalálja a padláson a festő egyik publikálatlan alkotását, amely A kormányzó halála címet viseli (melyről kiderül, hogy egy Don Giovanni-parafrázis). A kép megtalálását követően a valóság meghajlik, és az olvasó is nehezen tudja eldönteni, hol húzódik az álom és a realitás határa a sorozatos, gyakran groteszk cselekmények során. Valószínűleg nem ez Murakami legjobb könyve, ugyanakkor talán ez a mű ábrázolja a legérzékletesebben az életművön belül a művészet és a burnout relációját, valamint azokat a dilemmákat, amelyekkel autonóm és alkalmazott alkotók egyaránt, nap mint nap küzdenek.
4. Joshua Citarella – Doomscroll podcast
Monoton munka, vezetés vagy séták közben gyakran hallgatok podcastokat, és ezek közül az egyik leginkább említésre méltó projekt az elmúlt évekből Joshua Citarella Doomscroll című sorozata volt. Citarella alapvetően író és kutató, aki a kortárs internetes kultúrákat és online közösségeket vizsgálgat.
A podcast interjúformátumú: minden epizódban egy-egy közéleti szereplő válaszol olyan kérdésekre, amelyek az online és offline tér legégetőbb témáihoz kapcsolódnak, legyen szó mesterséges intelligenciáról, transzhumanizmusról, mémkultúráról vagy globális és amerikai politikai folyamatokról. Citarella nagy érzékkel irányítja és beszélteti vendégeit, ami többnyire izgalmas tartalmakat eredményez, bár néha érdemes bele-bele tekergetni.
+1. Bármilyen NTS mixtape
Számomra zene nélkül nehezen megélhető a szabadidő vagy akár a munka, így szinte minden nap szól valami a háttérben, legyen szó otthoni munkáról, utcai sétáról vagy edzésről. Az NTS Radio-t 2011-ben alapították Londonban azzal a céllal, hogy az internetes kalózrádiók niche zenei palettáit egyesítsék egy sokkal diverzebb formában.
Nehéz pontosan megfogalmazni, miben rejlik az NTS sikere, és mitől tud ennyire következetesen releváns maradni, de az biztos, hogy a mixtape-ek és dalok kurálása kivételesen jól működik a platformon. A streaming-szolgáltatók unalmas és üres AI-algoritmusai helyett érdemes emberi kézjegy által alakított tartalmakat fogyasztani, és ebben az NTS az egyik legjobb választás, legyen szó hiphopról, kísérleti elektronikáról vagy obskúrus anime-soundtrackekről. Mindezt teljesen ingyen, reklámok nélkül.
Fromm Balázs | Web | Instagram
Fromm Balázs fotográfiai munkásságáról a korábbi bejegyzésünkben is olvashat:
FUTURES tehetségek 2024: Fromm Balázs
The post Fromm Balázs: A fotókon túl appeared first on CAPA BLOG | A Capa Központ blogja.
