“Haris László olyan képzőművész, aki konceptuális műveit a neoavantgárd korszak egyik legfontosabb szereplőjeként a fotográfia eszközeivel valósította meg. Munkáinak, gondolatainak témája gyakran a maga a fotó médiuma, jelképek, szimbólumok segítségével annak hazug vagy igaz mivoltát is körüljárja. Interjúnkban beszélgettünk vele gyerekkorról, katonai lerohanásról, hazugságról, boldogságról és a kortárs fotó intézményrendszerét érintő kérdésekről is. (…) ”