Egy élő a holtak birodalmából

0
85

Ezen a mocsok, szürke, havasesős, kovidos januári délutánon kinyitottam gépemnek azt a könyvtárát, amelyben azokat az írásaimat őrzöm, amiket azokról a kortársaimról, barátaimról, személyes ismerőseimről írtam az idők folyamán, akik már eltávoztak az árnyékvilágba. Egykoron beszélgettünk, nevetgéltünk, mászkáltunk, világmegváltottunk, mára meg már jobbára csak ezek az írások maradtak nekem. Csaknem száz név, száznál több írás. Ezeket egyben nézve, gondolhatunk arra, hogy mi mindent összeírtam már az évtizedek során, de gondolhatunk arra is, hogy hányan haltak meg az utóbbi időben, csak a szakmánk szűk körein belül, és még bármi másra is. Most én bármi másra gondolok.

Darányi Zsolt, a Fotoklikk főszerkesztője telefonált délelőtt, és kérte ezeket a szövegeimet. Én meg elhárítottam, mondván, nem jó ilyen vészterhes időkben ennyire intenzíven hátranézni, mert még orra bukhat az ember. És elégedetten letettem a telefont, milyen frappánsan szabadultam meg egy újabb nem szeretem feladattól. Tartott ez mindösszesen fél óráig, s utána azt gondoltam, én ezeknek az embereknek mind-mind, kivétel nélkül köszönhetek valamit. Kinek többet, kinek kevesebbet. Adósuk vagyok. Ha meg az vagyok, milyen nem becsületes dolog nem törleszteni az adósságból. És mivel már másként nem tudok, közreadom ezeket az írásokat, melyeket az 1983 és 2020 közötti időszakban írtam. Többnyire megjelentek itt-ott, van köztük, amelyik még sehol. Akik ismerték őket, azok emlékezzenek velem. Akiknek némelyik név nem mond semmit, tudjanak meg róluk valamit, legalább így, ezeken keresztül. Ezek az írások vegyes műfajúak, ajánlásoktól a cikkeken, tanulmányokon, kiállításmegnyitókon át a nekrológokig minden megtalálható bennük úgy, ahogy azt egykor leírtam. Nem szerkesztem, nem írom át, nem szabom-varrom, mert ez nem csak azokról szól, akik voltak, hanem rólam is, hogy milyen voltam akkoron.

Félelmetes egy névsor, és még csak nem is szerepel benne mindenki. Kizárólag azok, akikkel voltam valamilyen kapcsolatban életük folyamán. És még azok sem mindannyian. Voltak olyanok, akikről nem írtam, mert elsodortak más tennivalók, Voltak olyanok, akikről írtam, de most éppen nem találtam meg a szövegemet. És hát …. de abba is hagyom, mert nagyon szomorú dolog ez most nekem itt. Olvassák.

Kincses Károly
Balatonakali, 2021. január 8.

(Még 59 szócikk hiányzik – szerk)

Látogatás az emlékoldalon