Blogajánló: 120 éve született dr. Sevcsik Jenő

0
4

A FotoKlikk válogatása a hazai szakmai blogokból

120 éve, 1899. december 25-én született dr. Sevcsik Jenő, a hazai fényképezés jelentős alakja. Nevét fotográfia szakos olvasóink bizonyára jól ismerik, de olvasóink többségének elképzelhető, hogy nincs vagy kevés tudomása van arról, hogy milyen szerepe volt a hazai fotográfiai oktatásban. Ezért úgy gondoltuk, hogy egy, a Foto magazinban 1979 decemberi számában megjelent, őt ünneplő cikkel emlékezünk meg rá a mai napon. A Fotóművészet magazin hamarosan megjelenő új számában Tőry Klára jóval részletesebben is beszámol Sevcsik jelentőségéről.  A múlt század utolsó napjaiban, 1899. december 25-én, nyolcvan évvel ezelőtt született; a nevezetes évfordulón szeretettel köszöntik a Mestert jóbarátai és tanítványai, a magyar fotósok ezrei. Ötvenhárom éven keresztül tanított és írt. A magyar fotózás történetében példátlan nevelői és szakírói munkásságot fejtett ki. Éppen ötven éve annak, hogy első könyve, A fényképezés megjelent. A harmincadik könyve, A fényképészet rövidesen nyomdába kerül. (Ez utóbbi írásába egy fiatalabb tanártársát is bevonta.) A harminc kötet közül csupán néhány jelentősebbet ragadunk ki, ezek; Perspektíva és fényképezés, Gyakorlati fényképezés, Fotó-laboratórium, Fotótrükkök (amelyet Chochol Károllyal írt közösen); továbbá a Fotóamatőrök zsebkönyve és a Fotósok könyve. (E két művét Kun Miklóssal és Sárközi Zoltánnal közösen írta.) Páratlan szakírói népszerűségének magyarázata, hogy könyveiben egyszerűen és közérthetően úgy igyekszik továbbadni szakmai tudását, hogy minden ismeret könnyűszerrel és biztonsággal átültethetővé váljék a gyakorlatba. Tanári működését is ugyanez a racionális pedagógus szemlélet jellemzi. 1926-tól 1960-ig tanonciskolái, később szakmunkásképző intézeti vezetőtanár, közben néhány éven át oktatja a Képzőművészeti Gimnáziumfotószakos növendékeit. Tanári katedrájától megválva, amint mondja, nyugdíjasként még öt évig tanít. Nem csoda, hogy tanítványai rajongtak érte — beérkezett fotósaink sem feledkeznek meg arról, hogy ők is egykori Sevcsik-tanítványok. A mindig friss és mozgékony, élénk szellemi életet élő, a világ dolgai iránt érdeklődő Jenő bácsi szívesen mesél életéről. Érdeklődését a természetszeretet fordította a fényképészet felé. Szívesen mutogatja egy majdnem tragikusan végződött alpesi túrájának fotódokumentumait. Azokban az években a Grossglockner megmászása igen nagy teljesítménynek számított. A csúcs előtt néhány száz méterrel túratársaival egy szélfútta hótarajra tévedt, amely mint egy erkély nyúlt ki a szédítő mélység fölé — minden pillanatban leszakadhatott volna. Az egyik társuk idegösszeomlást kapott, ő hidegvérrel fényképezte a veszélyes helyzetet.

A cikk további része itt olvasható

via Mai Manó Ház Blog