Blogajánló: Reismann Marian (1911-1991) élete és ritkán látott felvételei – Tőry Klára írása

0
28

A FotoKlikk válogatása a hazai szakmai blogokból

A Mai Manó Ház Blogon 2012-ben jelent meg Tőry Klára A fényképezés nagy alkotói című könyvének online változata, mely a mai napig az egyik legkeresettebb tartalom oldalunkon. Mivel blogunk egyik nem titkolt célja a fotótörténet népszerűsítése és a fotóoktatás megkönnyítése, Klárával egyeztetve új sorozatot indítottunk, melyben magyar fotográfusok részletes életrajzát és képeit ismerhetitek meg. Mint ahogy az online könyv, ez az anyag is kizárólag a Mai Manó Ház Blogon érhető el. Reismann Mariant elsősorban az őszinte, természetes gyermekfényképezés elindítójaként tartották számon és becsülték nagyra fotográfiánkban, hisz több mint fél évszázados pályáját végig kísérő, spontán gyermekábrázolásaival új utat tört ezen a területen. Munkássága azonban ennél lényegesen több, változatosabb volt, s tevékenységének más területei, fél évszázad történelmét hitelesen tükröző riportjai nem kevésbé jelentősek. Soha semmilyen izmus vagy iskola hívéül nem szegődött, saját útját követve hű maradt önmagához. „Eltért a kor jellemző, mindenáron derűt sugározni akaró fényképezési stílusától, helyette tárgyilagosságra, az esemény hiteles ábrázolására törekedett.” – írta róla Gera Mihály(1). Számos nagyszerű és kivételes felvétele megkerülhetetlen történeti forrásértéket képvisel. Reismann Marian 1911. december 23-án született Szombathelyen, jómódú, asszimilálódott zsidó polgárcsalád gyermekeként. Anyja Csepregi Schapinger Matild gazdag gyáros-család tagja, apja dr. Reismann Adolf orvosprofesszor, a szombathelyi Bábaképző igazgatója volt. Idősebb bátyja Ferenc ügyvéd lett, a Mariannál hat évvel idősebb bátyja, Reismann János nemzetközi hírnevet szerzett fotóriporter volt. A szülők gondos nevelésben részesítették gyermekeiket, Marian az első négy elemit magántanulóként végezte, majd 1921-től a szombathelyi leánygimnáziumba járt. 13 éves korában kapta első fényképezőgépét, de nem sokat használta. Fotóriporter bátyja iránt egész életében ambivalens érzéseket táplált, személyiségük nagyon különböző volt. Pályájuk is különbözően alakult, de mégis bátyja hatására választotta a fényképész szakmát. Marian mondta, hogy „egy életen át tartott, nem, nem a rivalizálás, hanem a szoros szakmai kapcsolat.”(2) Kettőjük monográfusa, Kincses Károly írta, hogy „mindkettőjük fotográfusi pályáját, a képhez való viszonyát valamiképpen befolyásolta a másik testvér, persze időszakonként eltérő módokon és intenzitással.”(3) … „Reismann Marian - egy életen át birkózva bátyja rávetülő árnyékával – leküzdötte hátrányait, megtalálta saját képi világát, saját témáit, teljes életet élt, érvényes és fontos életművet hozott létre és hagyott ránk.”(4) Az érettségi után 1929-31-ig Münchenben a Staatslehranstalt für Lichtbildwesenben (Állami Fényképészeti Tanintézet) fényképésznek tanult, utána Berlinben bátyja U.R.F. Werbe Kollektive nevű vállalkozásánál laboránsként, majd fotósként dolgozott, lapoknak fényképezett.(5) Baloldali beállítottságú, bauhausos hagyományokat is magába olvasztó szemlélete itt alapozódott meg. „München egész további életemet meglehetősen befolyásolta.”(6) – vallotta. Miután bátyja és munkatársa Moszkvába ment, egyedül maradva kevés munkája akadt, a Film für Alleban maradt fenn néhány, Bauhaus-hatást mutató felvétele. 1932-ben hazatért, de mivel müncheni képesítését a Budapesti Fényképész Ipartestület nem fogadta el az iparigazolványhoz szükséges mestervizsgának, nem dolgozhatott önálló fényképészként. Szülei Budapesten egy körúti pincehelységet vásároltak számára, ahol két évig amatőrmunkák kidolgozását végezte, s más neve alatt segédként, – majd mivel mestervizsga híján a Reismann nevet nem használhatta - Foto Marian néven főleg portrékat és gyermekfotókat készített. De már akkor sem az akkoriban divatos Mosoly-Album mesterkélt, mereven beállított képeinek stílusában, hanem, - mint mondta – „a gyermek természetes környezetét, egészségét, fejlődését tükröző, hiteles felvételeket.”(7) Képeit látva még itt kereste meg a gyermeknevelésben és orvoslásban új utakat nyitó dr. Pikler Emmi gyermekpszichológus. Pikler elképzelése az volt, hogy az egészséges gyermeknek meg kell teremteni a megfelelő körülményeket – megfelelő öltözködést, szabad helyet játékra, mozgásra - hogy saját adottságai szerint, normálisan fejlődjön. Mariannak azt javasolta, hogy módszerét képekkel dokumentálja. Bár fizetni nem tudott, de a szülők rendeltek az újszerű, természetes képekből. Mindkettőjük egész életművét döntően meghatározta ekkor kezdődött munkakapcsolatuk, majd barátságuk. Reismann egész életén át visszatérő rendszerességgel, évente négyszer fényképezte Pikler pacientúráját, később a doktornő által alapított intézetek gyerekközösségeit. „Hogy megtanultam, mi a gyerek, hogy a fényképezés egy ágában nagyon mélyre lementem azt feltétlenül Pikler Emminek köszönhetem. Tudom, hogy ebben elértem egy bizonyos nívót, hogy ezzel iskolát teremtettem.”(8) – vallotta. A tudományos alaposság követelményeit szem előtt tartó, pszichológiai szemlélettel készült illusztrációi képeinek teljes őszinteségével gyökeres újdonságként jelentek meg a gyermekfényképezésben. Elsőként ábrázolta hitelesen, természetes környezetében, életkorának megfelelő szituációban a gyermekek őszinte életmegnyilvánulásait, s követte fotóin egy-egy gyermek fejlődését éveken, évtizedeken át. Fennmaradt munkáinak mintegy háromnegyede gyerekfotó. Dr. Pikler Emmi Reismann Marian fényképeivel 1938-ban megjelent könyve, a Mit tud már a baba?(9) utóbb sok kiadást ért meg, franciául, németül, csehül, oroszul is kiadták. Az 1954-ben kiadott könyvük, az Anyák könyve(10) 15 javított, bővített kiadást ért meg, szintén több nyelven.

A cikk további része itt olvasható

via Mai Manó Ház Blog