Blogajánló: Érettségiről vitték őket a gettóba

0
46

A FotoKlikk válogatása a hazai szakmai blogokból

A magyar fotótörténet szürke foltjai közül a leghalványabb, majdnem fehér folt a holokauszt története. Fotókon ehhez foghatóan keveset csak a magyarországi kommunista erőszak történetéről tudunk megmutatni. Pedig láthatónak kellene lennie leginkább azért, mert nem titokban történt. A magyarországi zsidóság elleni atrocitások, megkülönböztetésük, gettósításuk, kifosztásuk és deportálásuk, sőt, sok esetben a megsemmisítésük is – a „szemünk előtt történt”.

A fotók hiánya azért is nehezen érthető, mert a zsidóság közül sokan a városi középosztály tagjai voltak, gyakran fényképezőgépet használó, afféle fotóamatőrök. Olyan polgárok, akiknek családi fotóiból több tízezer látható a Fortepanon. Hogy saját szenvedéstörténetükről miért nem készültek nagy számban képek – még azelőtt, hogy fényképezőgépeiket is be kellett szolgáltatniuk –, vagy ha készültek, miért semmisítették meg őket, nem tudhatjuk. De nem fotózott a legtöbb esetben passzív keresztény középosztály sem az utcán vagy az ablakokból, miközben például 1944 nyarán a légitámadásokat vagy épületkárokat sokan, sok képen megörökítettek.

A fotók hiányát és töredékességét mi is többször megmutattuk: akár egyetlen képben, amelyben benne volt a XX. század , akár az 1944-ben tizenhárom éves, 10x10 centis kanárisárga jelet a szíve fölött viselő Szilárd Vera történetével (aki több mint hetven év után visszament mosolyogni a Pannónia utcába ). A soha el nem készült holokauszt fotók helyett most egy, a Fortepan-kiállításon is bemutatott 1944-es kassai osztályképet hoztunk, melynek azóta az 1940-es párja is előkerült.  A képen a zsidó származású fiúk csillagot viselnek, de nem a kabátjukra varrottat: valószínűleg egykori osztálytársuk jelölte meg őket.

Az osztálykép Sztehlo Mátyásé volt, aki erdőmérnök apjával akkoriban Kassán élt. A hagyatékot a Fortepannak adományozó unokatestvértől, Schermann Ákostól tudjuk, hogy Sztehlo később Sopronban evangélikus teológiát végzett, és haláláig lelkészként szolgált Békéscsabán, Balassagyarmaton, Salgótarjánban, Sámsonházán és Bükön. Szülei és négy öccse Csehszlovákiában maradtak.

Az 1944-es osztályképen a Magyar Királyi Állami Hunfalvy János Gimnázium egyik végzős osztálya és tanáraik vannak. Az első világháború után Csehszlovákiához csatolt Kassa ekkor már több mint öt éve ismét Magyarország része. Az iskolát az első bécsi döntés után 1939 nyarán, huszonkét évi miskolci működés után a teljes tanári karral költöztették át Kassára, mert a premontreiekhez visszakerült gimnázium nem tudta befogadni a teljes, ,,eddig idegen szellemben nevelt magyar ifjúságot”.

A cikk további része itt olvasható

via Index - Fortepan cikkek