csütörtök, október 21, 2021
KezdőlapblogEgy jobb élet reménye a betonsivatagban

Cikkajánló: Egy jobb élet reménye a betonsivatagban

A FotoKlikk válogatása a hazai szakmai hírekből

A paneltömböket, a szoci lakótelepeket lehet szeretni meg nem szeretni, de nem lehet letagadni, hogy annyira részei Budapest városképének, mint a Lánchíd vagy a Szent István-bazilika. Ma már, amikor amolyan szocialista maradványként tekintünk a panelekre, sőt, egyes helyeken már a lebontásukról fantáziálnak, nehéz elképzelni, hogy valaha az ezekből a szürke monstrumokból álló új városrészek egy új, jobb élet szimbólumai voltak, amelyek tízezreknek nyújtottak olyan új otthont, amiről korábban csak álmodni tudtak talán. Az ilyen, „semmiből” kinőtt panelvárosok egyike Újpalota, az egyik legnagyobb budapesti lakótelep, amelyet idén ötven éve kezdtek el építeni. Legalábbis hivatalosan ekkor rakták le az alapkövét. Ezután nem sokkal pedig családok tízezrei töltötték be a 10-12 emeletes házakat az egykori bolgár kertek, szántóföldek és mocsarak helyén. Az egyik ilyen család az anyukámé volt a nagymamám pedig még mindig itt lakik. Ők 1975-ben költöztek be a lakótelep egyik utoljára megépült 14 emeletesébe egy komfort nélküli, VII. kerületi lakásból. Hál’ istennek nem kell elképzelnünk, hogy milyen volt egy frissen felhúzott lakótelepen az élet, Horváth Péter fotográfus ugyanis éveken keresztül dokumentálta Újpalota mindennapjait, ezek a képek pedig most már a Fortepan gyűjteményének részét képezik.

A cikk további része itt olvasható

via Index - Fortepan cikkek

További friss hírek