A cikksorozat 2012-ben íródott, de a mai napig tartogathat megszívlelendőket, ezért most felújítva is olvasásra ajánlom.
2012. 08.06. Évek óta járunk autós túrázni nyaranta barátaimmal. Egy hosszú, több ezer kilométeres vezetés közben a sofőr elsősorban a forgalomra, a kocsira, az utasok és saját épségére figyel, pedig menet közben is rengeteg érdekes dolog történik amit csak egy villanásra vagy még annyira sem észlelhet és sajnos ennyivel szegényebben kénytelen hazajönni a túráról mint utastársai.
Kis rátekintéssel a videómegosztókra (pl. youtube, vimeo) úgy látszik egyre több kamera szerelhető az autókba (az oroszországi videókat nézve az az érzése támad az embernek, hogy ott minden autóban van ilyen), amik csendben teszik a dolgukat, de a biztonsági kamerák szintjén maradva sokat nem várhatunk el még a drágább modellektől sem.
A hordozhatóság, ütés, netán vízállóság olyan követelmény ami kisméretű kamerákat eredményez fix, nagylátószögű optikával, védett kis dobozban, fémkapszulában. Ez óhatatlanul kompromisszumokra kényszeríti a tervezőiket.
Pár éve amikor az FotoKlikk közvetítések miatt vásároltunk egy komoly videokamerát (Sony HDR-XR350VE) még nem gondoltam, hogy mi mindenre lehetne még használni. A videokamera vásárlásnál rengeteg szempont van, elsődleges volt, hogy hosszú előadásokat és egész napos fotópályázat zsűrizéseket is fel tudjak venni vele. (Rövid ideig kacérkodtam a gondolattal, hogy a videóvásárlást összekössem a régi digitális fényképezőgépem cseréjével, de ezt pár nap alatt meggondoltam és így csak videokamera vásárlás lett belőle.) A régmúlt kazettacseréire gondolva a kisebb memóriakártyás modellek kiestek a látókörömből, így egy merevlemezes videokamerára esett a választás. A merevlemezes kamerák már nem belépőszinthez tartoznak, ezért kaptam a csomagban néhány hasznos tulajdonságot is, amiket akkor még nem tudtam értékelni.
Az embernek, úgy tartják, ha szög van a kezében akkor keresi hozzá a kalapácsot, így nem sokáig kellett várni, míg az autós videóállvány gondolata szöget ütött a fejembe. Próbaként egy valódi állvány kötöztem ki, ami időnként feldőlt, ideiglenesen elvesztettem egy utasülést és menet közben ügyetlenkedve kellett védenem a kamerát és az autót, ami veszélyes is volt mindenkire nézve.
Szerencsére beszabadulhattam a Pálvölgyi Digital raktárába és néhány fontos építőelemmel ki tudtam egészíteni az évek alatt felhalmozódott állványalkatrészeimet, ezek felhasználásával egy egyszerű autósállványt építettem. Mivel nem vagyok a végleges megoldások híve, nem a műszerfal megfúrásával kezdtem, sokkal inkább könnyen áthelyezhető, mobil állványon gondolkodtam, amihez Cullmann tapadókorongos állványt, Cullmann gömbfejes karokat és Dörr olajcsillapítású, kisméretű videófejet szereztem.
Normál útivideózás, erős napsütésben, árnyékban, üveg mögül, polárszűrővel:
Az első tesztelések alatt kiderült, hogy a kamerám egy nagyon erős stabilizátorral szerelt darab, ami autózásnál kifejezetten szerencsés. Az is kiderült, hogy a kamera védi a merevlemezt az erős, hosszan tartó vibrációtól, így ilyen terepeken (földút vagy macskakő) a behelyezhető memóriakártyáját célszerű használni. A dolog szépséghibája, hogy a kártyáról a merevlemezre másolás nem lehetséges csak a fordítottja, így utazás közben nem lehet helyet felszabadítani a kártyán, pedig a merevlemezen lenne hely bőven. Ha beleszólhatnék a fejlesztésbe, akkor egy nagyobb memóriapuffer segítségével a vibrálós terepen eleve a pufferbe vagy külső memóriakártyára vennék fel mindent, amit a merevlemezre majd jóval később átmásolnék. Sajnos ez a vevői szegmens nem lehet erős, így a videokamerák továbbra is kézből történő, rövid felvételekre vannak optimalizálva, de szerencsére a memóriakártyák ára folyamatosan esik.
A kamera már az első pillanatban a szélvédő mögé került, mivel menet közben mozgatni, kezelni, zoomolni terveztem vele és a belső képernyője is csak így látható.
A szélvédő viszont felvet pár gondot is:
– menet közben koszolódik
– ellenfényben becsillog
– kissé zöldre színezett
– hátrafelé dől, korlátozva a kamera mozgásterét, amit sokkal nagyobb állványdarabokkal kell megoldani, növelve ezzel a vibráció felerősítését.
Ha nem a szélvédő mögé tesszük a kamerát akkor nyerünk is, vesztünk is vele pár dolgot:
– többnyire fix fókuszt kell használnunk
– nehezebben kezelhető (nehezebben indíthatjuk és állíthatjuk le)
– az objektív (vagy a védőburkolat) közvetlenül koszolódik (amihez még ablaktörlő sincs)
– időjárásállónak kell lennie vagy le kell mondanunk az állandó videózásról.
Így került nekem is a szélvédő mögé a kamera. A szélvédő koszolódását igyekszem folyamatos tisztítással megoldani, az ellenfény csillogást egy polárszűrővel csökkentettem, a hosszabb állványtagok okozta vibrációt a kamera stabilizátora ellensúlyozza a legtöbb esetben.
A rendszeres használat során felmerült bennem a gondolat, hogy a túl pontosan a kocsihoz illesztett állvány sem megfelelő. A kamerát kézi, akár gyaloglós felvételekhez optimalizálták, ezért a lágyabb mozgás kedvezőbb, mint a mechanikus vibráció, ezért csillapító anyagokon is gondolkozom mostanában, vagyis az állvány sem végleges.
Már a kamera kiválasztásánál felmerülhet a látószög kérdése. A videokamerák esetében a 30-as (35 mm-es kamerára átszámítva) fókusztávolságot is WIDE címkével illetik, ilyen az én kamerám is. Tapasztalat szerint a teljesen kizoomolva kapott kép nagyon csalóka: bár sok minden látszik a rajta, de a féktávolságban cammogó teherautó is szinte alig látszik a képen a nagy látószög miatt.
Egy hosszabb utazásnál az út dokumentálása is feladat, hisz ki tudja majd egy-két év elteltével, hogy az adott felvétel hol készült. Szerencsére a videokamera tartalmaz GPS-t (aminek hasznosságán az első pillanatban jól elgondolkodtam, pedig ma már ez egyáltalán nem kérdés), így a felvétel kezdeti pozíciója (nem a videofelvétel alatti útvonal) a videofelvételbe ágyazva később is megtekinthető, sőt a kamera mellé adott szoftver (Sony PMB), akár az összes felvétel pozícióját fel tudja helyezni egyetlen térképre is.
E mellett szerencsés lehet egy gps logger használata is, hisz az útvonalat teljes hosszában felveszi, nem csak azokat a pontokat ahol felvételek készültek.
A rengeteg utazási felvételt, ha időm engedi szívesen nézegetem, akár az utazás közben elhangzott beszélgetések miatt is, de leginkább a kihagyott pillanatok, látvány kedvéért.
A felvételeket nézve még nem dőlhetek hátra a karosszékben, mivel a szélvédő mögötti videózás nem optimális. A legjobb lenne az utastérben egy kontrollmonitor és egy irányítókar mögött ülve a kocsi tetején jó kilátással elhelyezett időjárásálló, jól árnyékolt, saját ablaktörlővel rendelkező plexi dobozban lévő kamerát vezérelni.
Összehasonlító videózás videókamerával és egy fényképezőgéppel:
A következő cikkben átvesszük a nehezítő körülményeket.
