Amikor kezembe kaptam a DC-G9-et picit másra számítottam. A gyártók általában jól szegmentálják a piacot és a GH családot ismerve, amit a környezetemben főként videózásra használnak profi videósok, egy közepes kamerára számítottam és nem egy olyanra mint ez itt a kezemben, ami eléggé megszorongatja a GH5-ös kamerát is sok tekintetben, sőt túl is szárnyalja, mindezt úgy hogy kb. 100 000 Ft-tal olcsóbb. Valójában nehéz helyzetben vagyok, ha különbséget szeretnék tenni a GH5 és a G9 között. Szinte az összes lényeges paraméterükben azonosak.
Nézzük a főbb paramétereket, különlegességeket!
- 20.3MP Live MOS szenzor
- 3.68M elektronikus kereső
- 1.04M forgatható, külső képernyő
- 5 tengelyes stabilizátor (Dual I.S. 2)
- 20 fps kockasebesség (max 50 kockáig) folyamatos autofókusz használata mellett
- 9 fps kockasebesség (kb. 600 kockáig) folyamatos autofókusz használata mellett
- 80MP Raw vagy JPEG képméret nagyfelbontású módban
- 4K/60p UHD video felvétel
- Időjárásálló magnézium váz
- Dupla UHS-II SD kártya foglalat
- Wi-Fi + Bluetooth
A vázat kézbe véve megerősödik bennem az érzés milyen kamerával is állok szemben. Komoly súlya és fogása van, érzésem szerint nagyobb baleseteket is túlélhet ezzel az időjárásálló magnézium ötvözetből készült fém vázzal. A gép méretét tekintve nagyra értékeltem a nagy kézben is jól fogható vázat, vastag gumiborítású markolattal. Az utóbbi időben szinte mindenki a méretet csökkentve a markolaton és a gép magasságán kurtított, ezáltal egy nehezen, sokszor csak két ujjal fogható kamerát hozva létre. A gép súlya is megfelelő, kevés bizalmam van a nagyon könnyű (műanyag) gépvázakhoz. Az időjárásállóság komoly erény, jól jöhet akár egy hideg téli napon amikor óvatlanul betérünk a melegedőbe vagy egy tavaszi zápor esetén amikor épp az erdő közepén medvehagymát fotózunk.
Kívülről a kezelőszervek is jól átgondolt, profiknak szánt terméket mutatnak. Ilyen a külső, felső háttérmegvilágítású lcd kijelző (GH5-ből hiányzik), a sok szabadon definiálható funkciógomb, a direkt elérésű váltótárcsa, ami ráadásul több szintű és tartalmaz 3 felhasználó által beállítható üzemmódot is.
Meglepetésem tovább fokozódott amikor kinyitottam a csatlakozókat takaró burkolatot. A HDMI csatlakozó teljes méretű, így mechanikailag tartósabb életre számíthatunk, az USB is 3.0 típusú, nagy méretű, itt is a tartósság, no meg a sebesség, a gyors képletöltési igény lehet a háttérben. Ez utóbbi leginkább a távvezérelt (tethering) módban érdekes, hisz ki akarná az egyébként kétkártyás háttértárt kábelen keresztül feltölteni a számítógépére. Apropó két kártya. Praktikus gyakorlat lehet a képeket és a videókat vagy csak a képeket felbontás szerint külön kártyára menteni, de akár egymás biztonsági mentését is megszervezhetjük, esetleges kártya íráshibára számítva a fontos pillanatokban, ahol nem hibázhatunk. Ha nem lenne a jelenleg még érvényben lévő 30 perces video korlát, akkor egy szinte végtelen idejű felvétel is szóba jöhetne, mivel a felvétel beállítható úgy, hogy az egyik kártya beteltekor a másikon folytatódjon a munka. (Ennek a 30 perces időkorlátnak hamarosan, ígéret szerint 2019 júliusában vége, kérdés a régebben eladott gépek kapnak-e firmware frissítést ez után?)
A videó üzemmódhoz jól jönne azonban a folyamatos töltés lehetősége, de az USB töltés csak korlátozottan használható.
A belső menüje nem pilótavizsgás, jól áttekinthető, egyszerűnek viszont nem mondható, de nem árt felkötni az alsóneműt, ha mindent elkezdünk átállítgatni rajta. A gyártó szándéka egyértelmű, minden legyen személyre szabható, de ezt a gyakorlatban csak akkor tegyük meg az első nap, ha pontosan tudjuk mit csinálunk!
A kor kihívásainak eleget téve a kamera wifiképes és távirányítható akár telefon applikáció segítségével. Itt azért álljunk meg egy pillanatra: Ez nem egy távoli elsütőbillentyű egy nézőképpel és egy zoommal (Sony figyelsz?), hanem egy teljes értékű, minden részletre kiterjedő alkalmazás, amivel mindent meg tudunk oldani amit a gépen szeretnénk. Egészen hihetetlenül mindent.
Hol lehet ez fontos? Vannak fotós témák, ahol a gépet extrém helyekre, nagyon alacsonyra vagy földre szükséges tenni, ahol kényelmetlen a keresőbe vagy az lcd-re nézni. Ilyenkor nagyon jó szolgálatot tehet, akár egy 10 collos tableten komponálni vagy innen vezérelni a kameránkat. Persze egy kihajtható lcd képernyő is hihetetlenül képes kinyitni a lehetőségeket, ahogy azt tette számomra is, amikor évekkel ezelőtt hasonló képernyővel rendelkező gépet vehettem.
Az első kézbevételkor az automata üzemmódjára voltam kíváncsi, hisz az gyorsan kiderült számomra, hogy beállítások dolgában szinte végtelenek a lehetőségeim. Nagyon érdekelt az érzékenység kezelése egy városi fotóséta alkalmával. Erre leginkább az esti vagy reggeli kékóra a legalkalmasabb. (Kékórának nevezzük a naplemente után és napkelte előtti 1 órát). Arra is jó ez az időszak, hogy a kézből lövéssel a stabilizátort tesztelhessük. A képek készítésénél 1/30 alá nem ment, de a fehéregyensúlynál volt amikor kicsit tévedett, de ez a raw formátummal könnyedén és láthatatlanul orvosolható.
A gép érzékenysége viszonylag tág határok között állítható, akár ISO 25600-ig, bár 1600 felett érdemes óvatosabban kezelni. A teszt miatt erre most nem figyeltem, de a 4/3 érzékelő leggyengébb pontja talán ez egy APS-C vagy teljes érzékelőssel szemben.
Egy nagy fényerejű, 25/1.7 objektívvel használtam, ami a 4/3-os érzékelő miatt átszámolva 50 mm-es, tehát alapobjektívnek tekinthető.
… és most következzen néhány, a fotóséta során készített képem:
Összességében egy nagyon erős vázat tartottam a kezemben, komoly képességekkel és használati értékkel, főként állóképes felhasználásra, miközben a videós használat sem szorul háttérbe, de a Panasonic is inkább a GH5-öt helyezi előtérbe, főként a támogatott videoformátumok miatt. A gép használata közben nagyon jól személyre szabható, a gép kialakítása ergonómikus, masszív kialakítása és időjárásálló kivitele miatt akár terepen is jól szerepelhet.
