Rengetegen jelentkeztek a workshopra….több mint ötszáz ember és még most is folyamatosan jönnek…én sajnos eljutottam a teljesítőképességem határához, így már nem tudok tudunk új jelentkezőket fogadni..
Sok dolgot tanultam ebből a dologból….azt hogy ha a jóisten elindít valamit akkor mindig előkészít egy ösvényt ami talán nem a legegyszerűbb, nem a legkönnyebb, talán lemondásokkal jár de elvezet a célhoz.
Szeretném azt hinni hogy az emberek nem csak azért jönnek mert ingyenes a dolog hanem mert valóban látnak valamit amit felhasználhatnak fejlődésükre.
Minden követ megmozgattam repülőjegyemet mégis egy őrangyal szerezte meg nekem, hogy hazajussak….gyakorlatilag minden résztvevő neki köszönheti meg, hogy a workshop egyáltalán létrejön….persze a kilétét nem fedhetem föl.
Fura lesz a családom nélkül hazamenni és három hétig külön lenni tőlük…10 év alatt sosem volt ilyen hosszú különtöltött idő így haza szív nélkül megyek mert az ott van ahol a családom.
Néha csak ülök és hosszan bámulok magam elé hogy milyen fura az élet, milyen kuszák az utak amiket bejárunk…valahogy visszavágyom a caminora egy ideje….bár belegondolva ez a hazavezető utam is egyfajta camino.
Azon gondolkozom hogy a jóisten nem tévedett e nagyot velem…egy olyan fotós tartson előadást aki szinte meditatív állapotban dolgozik néha nem is emlékezve hogyan is születtek a képek…hogy nyithatnék ki egy olyan szemet bennetek amit magam is csak megfigyelek de nem írányítok.
Persze meg fogom próbálni…és lesznek akiknek sikerülni fog….hiszem hogy igen.
De ha mást nem is egy akkora csokornyi gyakorlati trükköt tudok mutatni amik elterelhetik a figyelmet a lényegről…..
Bárcsak mindenkinek a lényeget mutathatnám meg.
Bárcsak mindannyiótok mosolyogva mehetne haza.
- Link lekérése
- Más alkalmazások
Címkék
balassabudapestworkshopSokszor kérdeznek az emberek fiatal koromról, vagy csak arról, hogy honnan jöttem…legyen nektek egy rövidített verzió itt, bár úgy hiszem részleteiben már megírtam.
1977 ben születtem. Szüleim nem tartottak rám igényt. Anyám kint hagyott a kocsma előtt három hetes koromban a napon, ahonnan a szomszéd vitt haza. Ekkor kerültem nagyanyámékhoz. Anyámmal a kapcsolatom egy katasztrófa volt. Valójában nem szerettem. Dagadt kis buzinak hívott rendszeresen, így nem is adott rá túl sok okot. Alkoholista volt, könnyű drogokkal is élt, és ezek megszerzése érdekében megfordult az utcán is. Gyerekkoromban rengetegszer feltettem a kérdést hogy miért nem kellek sehova…nekem miért nincs helyem? Végül arra jutottam, hogy engem nem lehet szeretni, így ez lett az alapállapot. Rohadt rossz gyerek voltam. Felgyújtottam a garázst, robbangattam, macskákat lövöldöztem csúzlival, rendszeresen belőttem a lakók ablakait, kiszúrtam nagyapám kocsijának a kerekeit, sorolhatnám.
Apám sosem élt a jogával hogy m…Szólok, elpattant a cérna káromkodni fogok…
Egyszerűen tele lett a tököm a kikent kifent konzumkurvákból, a hajléktalanból gazdaggá vált bölcsekből meg ebből az egészt kibaszott hóbeleblancból…szajkózzák megállás nélkül ugyanazt a bullshit szemetet, amit max egy fogyatékos imádkozó sáska szintjén lévő valaki tud komolyan venni.
Ettől a sok pozitív álszent szarságtól a belem fordul már ki!
Legyél mindig vidám, szépen festett, mosolyogj a lányod sírja felett és mesélj róla hogy kell pozitívnak lenni… Meséld el hogy hogy voltál képzelt hajléktalan és hogyan lettél gazdag és ha nincs semmi valós mondandód csak az hogy tizenötezeréé lehet fotózkodni veled akkor pózolj bérelt musztángban, és hitesd el velük hogy ez jár nekik mert neked is jár…a pofád maximum…
Na jó…kikiabáltam magam…kezdjük az elején…
Figyelj…elárulok egy titkot…nem kell mindig boldognak lennek tudod?
Nem kell mindig pozitívnak lenned…összedőlhet a világ és maradhatsz a romok alatt…zokoghatsz, fájha…Mielőtt bárki azt hinné ördöngősség végigfotóztam egy tok készítését….láthatóan nem egy lehetetlen dolog….
