-Oda kell figyelned arra hogy milyen képet mutatsz az embereknek magadról! Figyelj oda milyen ruhában látnak, lássák hogy trendi vagy, adsz a minőségi dolgokra és megengedheted magadnak azokat!
Ez volt a jótanács nem is egy, hanem több embertől amit meg kellene tartanom. Én komolyan sokat gondolkodtam ezen…ha valaki megtisztel azzal, hogy jótanácsot ad az a minimum hogy átgondolom. Átgondoltam.Megértem hogy az embereknek ez fontos. Megértem hogy ezek a dolgok nem ellenségek. Mégsem tudok azonosulni velük. Azt sem szeretném hogy hamis kép alakuljon ki rólam…én egy elég egyszerű figura vagyok és tovább egyszerűsödöm mert még ezt is soknak látom. Azt mondják az emberek nem vesznek majd komolyan, ha az igazat mondom…én pedig elmondom az igazat. Nem baj ha nem vesztek komolyan…nem is vagyok az…aki ismer tudja hogy egyfolytában a hülyeségen jár az agyam és olyan fekete humorom van mint a képeim. Na mindegy vágjunk bele.Én hosszú évek óta egy egyszerű matracon alszom aminek a rugói mindenki mást nyomnak (Bori próbál néha mellémtelepedni filmet nézni de mindig feladja) van egy kedvenc nyáritakaróm az ikeából attól sem vagyok hajlandó megválni. Nappal a falnak támasztom a matracot és a kis szobám munkaszobává alakul… Két hosszúnadrágom van de csak egyet használok…nem is értem minek van kettő? Egy kabátom, egy pulóverem, és öt pólóm van…mind egyszerű márka nélküli jórészt decathlonos darabok. Egyszínűek mert nem szívlelem a feliratokat a ruhákon… Egy karórám van…egy ideig kettő volt de mint a nadrágnál itt is kiderült hogy csak egyet használok így aztán elajándékoztam a szebbiket és megtartottam a praktikusabbat. Egy darab martens cipőm van … vennék másikat de az istennek nem akar szétmenni nagyon jól össze van rakva a piszok! Volt egy régi bakancsom de Bori egyik takarításnál kidobta…Mondjuk azt sajnáltam tizen éve megvolt. Nem hordok ékszert. Mondjuk nincs is…de hosszú évek óta egy egyszerű fakereszt van a nyakamban egy darab madzagon. Nem szívesen veszem le és mást sem szívesen tennék mellé. Nincsenek “Művészjelzőim” például sálviselési vagy kalaphordási kényszer, fura járás, gyufarágás, sorolhatnám reggelig nekem ilyen valahogy nincs, sosem éreztem szükségét. Azt hiszem ha mindenképp kellene egy egyedi jelző az talán az lenne, hogy meglehetősen nyers tudok lenni, és mindig van nálam kés de az szinte minden Magyar embernél van….Tudom én hogy ez így elég szarul hangzik de én boldog vagyok ezekkel a dolgokkal…minden este résnyire nyitom a fejemnél az ablakot és nagyon szeretem a beáramló tengeri levegőt. Ha nem a földön lenne a matracom talán nem is érezném. Én szeretem például a kissebb szakadásokat megvarrni a nadrágomon…a varrás nyugtat, és nem szeretek kidobni dolgokat egy kis hiba miatt hisz ezzel az erővel a jóisten engem is kikukázhatott volna. Nem gondolom egy percig sem hogy azok akik másképp csinálják nem okosabbak…tudom én hogy azok, tudom hogy igazuk van…csak valahogy nekem nem megy. Szeretem az egyszerű kiszámítható dolgokat. Nagyon útálok ruhát vásárolni és semmi szükségem ennél többre. Természetesen vannak dilijeim mint a kések gyűjtése….Nem vagyok sem a luxus sem a kifinomult dolgok ellen…nekem csak nincs rá szükségem. Ha meghalok és a teremtő elé kell állni…ha odadjutok egyáltalán…így is olyan fejmosást kapok amit nem teszek zsebre…póbálok addig is hálás lenni minden apró dologért…sosem nézem mim nincs..hálás vagyok azért amim van mert így is nagyon sok. Hát összesítve ennyit arról hogy milyen vagyok én. Leírtam mert nem akarok félrevezetni senkit. Bocsánatot kérek azoktól akik segíteni próbáltak nem mindenkin lehet vannak ilyen menthetetlen barmok….
Címkék
balassavallomásSokszor kérdeznek az emberek fiatal koromról, vagy csak arról, hogy honnan jöttem…legyen nektek egy rövidített verzió itt, bár úgy hiszem részleteiben már megírtam.
1977 ben születtem. Szüleim nem tartottak rám igényt. Anyám kint hagyott a kocsma előtt három hetes koromban a napon, ahonnan a szomszéd vitt haza. Ekkor kerültem nagyanyámékhoz. Anyámmal a kapcsolatom egy katasztrófa volt. Valójában nem szerettem. Dagadt kis buzinak hívott rendszeresen, így nem is adott rá túl sok okot. Alkoholista volt, könnyű drogokkal is élt, és ezek megszerzése érdekében megfordult az utcán is. Gyerekkoromban rengetegszer feltettem a kérdést hogy miért nem kellek sehova…nekem miért nincs helyem? Végül arra jutottam, hogy engem nem lehet szeretni, így ez lett az alapállapot. Rohadt rossz gyerek voltam. Felgyújtottam a garázst, robbangattam, macskákat lövöldöztem csúzlival, rendszeresen belőttem a lakók ablakait, kiszúrtam nagyapám kocsijának a kerekeit, sorolhatnám.
Apám sosem élt a jogával hogy m…Szólok, elpattant a cérna káromkodni fogok…
Egyszerűen tele lett a tököm a kikent kifent konzumkurvákból, a hajléktalanból gazdaggá vált bölcsekből meg ebből az egészt kibaszott hóbeleblancból…szajkózzák megállás nélkül ugyanazt a bullshit szemetet, amit max egy fogyatékos imádkozó sáska szintjén lévő valaki tud komolyan venni.
Ettől a sok pozitív álszent szarságtól a belem fordul már ki!
Legyél mindig vidám, szépen festett, mosolyogj a lányod sírja felett és mesélj róla hogy kell pozitívnak lenni… Meséld el hogy hogy voltál képzelt hajléktalan és hogyan lettél gazdag és ha nincs semmi valós mondandód csak az hogy tizenötezeréé lehet fotózkodni veled akkor pózolj bérelt musztángban, és hitesd el velük hogy ez jár nekik mert neked is jár…a pofád maximum…
Na jó…kikiabáltam magam…kezdjük az elején…
Figyelj…elárulok egy titkot…nem kell mindig boldognak lennek tudod?
Nem kell mindig pozitívnak lenned…összedőlhet a világ és maradhatsz a romok alatt…zokoghatsz, fájha…Mielőtt bárki azt hinné ördöngősség végigfotóztam egy tok készítését….láthatóan nem egy lehetetlen dolog….
