Fura képre érkeztem a hotelbe…Bigkvájetplíz (azaz Ramón) felfelé tekintgetett egy magas sovány fiatal srácra, aki viszont Ámerikai (direkt á-val) harci pózban (azaz járt a feje mint a bológatókutyának wartburg kalaptartón a kőbányai úton) visítozott megállás nélkül….ugyanazt a frázist ismételgette, mintha ezzel nőtt volna az esélye hogy Bigkvájetpklíz megérti…
-Amerikai állampolgár vagyok! Én Amerikai állampolgár vagyok nem érhet hozzám! -üvöltötte fröcsögve….
Bigkvájetpklíz meglátva hogy ott vagyok hátrapillantott és fordítást kért…
-Mi a fasz baja van ennek????
-Azt magyarázza -mondtam lassan tagoltan- hogy amerikai állampolgár és nem érhetsz hozzá.
-Nem e? -kérdezte gúnyosan
-Szerinte nem….feletem vállrándítva….
Bigkvájetpklíz visszafordult a gyerekhez aki még mindig ismételgette magát láthatóan már csak a körégyült honfitársai kedvére megmutatva, hogy az amerikai állampolgárság elrettentésre sem utolsó.
Én azonban már láttam, hogy kollégám lábtartása kicsit megváltozik.
A pofon kilövőállásba került, már csak a megfelelő pillanatra várt….nem kellett sokáig várnia mert mikor a világ másik feléről érkezett barátunk arcán egy pillanatra kiült a győztes gúnyos mosolya, a pofon megindult.
Ahogy a nagykönyvben le van írva….akkora csattanás volt, hogy szinte az álmennyezet beleremegett.
Mr Amerikaiállampolgárvagyokelakezekkeltőlem enyhén megemelkedett, majd egy kötéltáncos lágyságával, és egy negyvenes kazánfűtő erejével zuhant a fotelbe, pedig az vagy három méterre volt tőle.
Bigkvájetpklíz mint aki jól végezte dolgát elfordult, és otthagyta gondolkodni.
A srác vádlón nézett rám, gondolván hogy a fordításom nem felelt meg az ő verziójának…nem akartam kétségek közt hagyni, így elővettem legszebb mosolyomat, és legnyájasabb stílusomat majd köszöntöttem.
-Isten hozott Európában!
Hiába nálunk még a hamburger sem ugyanaz!
Címkék
amerikabalassahotelvaczak hotelSokszor kérdeznek az emberek fiatal koromról, vagy csak arról, hogy honnan jöttem…legyen nektek egy rövidített verzió itt, bár úgy hiszem részleteiben már megírtam.
1977 ben születtem. Szüleim nem tartottak rám igényt. Anyám kint hagyott a kocsma előtt három hetes koromban a napon, ahonnan a szomszéd vitt haza. Ekkor kerültem nagyanyámékhoz. Anyámmal a kapcsolatom egy katasztrófa volt. Valójában nem szerettem. Dagadt kis buzinak hívott rendszeresen, így nem is adott rá túl sok okot. Alkoholista volt, könnyű drogokkal is élt, és ezek megszerzése érdekében megfordult az utcán is. Gyerekkoromban rengetegszer feltettem a kérdést hogy miért nem kellek sehova…nekem miért nincs helyem? Végül arra jutottam, hogy engem nem lehet szeretni, így ez lett az alapállapot. Rohadt rossz gyerek voltam. Felgyújtottam a garázst, robbangattam, macskákat lövöldöztem csúzlival, rendszeresen belőttem a lakók ablakait, kiszúrtam nagyapám kocsijának a kerekeit, sorolhatnám.
Apám sosem élt a jogával hogy m…Szólok, elpattant a cérna káromkodni fogok…
Egyszerűen tele lett a tököm a kikent kifent konzumkurvákból, a hajléktalanból gazdaggá vált bölcsekből meg ebből az egészt kibaszott hóbeleblancból…szajkózzák megállás nélkül ugyanazt a bullshit szemetet, amit max egy fogyatékos imádkozó sáska szintjén lévő valaki tud komolyan venni.
Ettől a sok pozitív álszent szarságtól a belem fordul már ki!
Legyél mindig vidám, szépen festett, mosolyogj a lányod sírja felett és mesélj róla hogy kell pozitívnak lenni… Meséld el hogy hogy voltál képzelt hajléktalan és hogyan lettél gazdag és ha nincs semmi valós mondandód csak az hogy tizenötezeréé lehet fotózkodni veled akkor pózolj bérelt musztángban, és hitesd el velük hogy ez jár nekik mert neked is jár…a pofád maximum…
Na jó…kikiabáltam magam…kezdjük az elején…
Figyelj…elárulok egy titkot…nem kell mindig boldognak lennek tudod?
Nem kell mindig pozitívnak lenned…összedőlhet a világ és maradhatsz a romok alatt…zokoghatsz, fájha…Mielőtt bárki azt hinné ördöngősség végigfotóztam egy tok készítését….láthatóan nem egy lehetetlen dolog….
