Úton

0
7

A fotózás mint művészet örökös út.
Megtanulsz fotózni….megtanulod mitől lesz éles a kép…mitől mosódik el a háttér, hogyan emelj ki dolgokat, hogyan komponálj. Az igényesség ott kezdődik amikor ezeket a dolgokat már nem akarod az automatikára bízni hanem számolsz….fejben és akár pillanatok alatt. Amikor tudod mit akarsz látni a képen és tudod hogyan érheted el….itt általában belép a film. A filmes fotográfia bár sokan a digitális fotózás idejemúlt elavult bonyolult formájának tartják, messze túlmutat a digitális világ steril, hibamentes, ezáltal végletekig unalmas világán…..
Méred a fényt…eleinte talán fénymérővel de idővel csak dekoráció lesz nálad és azt veszed észre hogy már csak feltart és fejből tudod milyen fényekhez milyen expó és záridő tartozik…
Majd eljutsz oda amikor már filmre is tökéletesen exponált éles fotókat készítesz….
Ezen a ponton értél el a parthoz, ahol el kell indulnod az ismeretlen felé.
El kell felejtened mindent amit megtanultál….meg kell tanulnod másképp használni a fotográfiát…a jól ismert út helyett most az ismeretlenbe kell vetned magad.
A megmutatás másik dimenzióját kell megtanulnod…amikor a kép szavak nélkül kelt érzelmeket….amikor nem kell oldalas magyarázatokat írni a képek mellé hogy megértsék az emberek.
Ne érdekeljenek az emberek…..
Ne akarj a szájukba rágni mindent….lemorzsolódnak….újak jönnek….
Ne hidd hogy újra partot fogsz….ne keresd a partot….nem létezik.
Ne arra figyelj amire mindenki….kerüld az utat és láss bele a részletekbe….ne a tájat fotózd hanem az esszenciáját…..ne az embert hanem a lélegzetét…ne az arca legyen a fotón hanem cigarettájának az illata.image
image

  • Link lekérése
  • Facebook
  • Twitter
  • Pinterest
  • E-mail
  • Más alkalmazások

Címkék

balassacanonfilmes fotográfiafotóművészetfotós filozófahasselbladholgailfordkodaklomográfianikonrolleiflexSokszor kérdeznek az emberek fiatal koromról, vagy csak arról, hogy honnan jöttem…legyen nektek egy rövidített verzió itt, bár úgy hiszem részleteiben már megírtam.
1977 ben születtem. Szüleim nem tartottak rám igényt. Anyám kint hagyott a kocsma előtt három hetes koromban a napon, ahonnan a szomszéd vitt haza. Ekkor kerültem nagyanyámékhoz. Anyámmal a kapcsolatom egy katasztrófa volt. Valójában nem szerettem. Dagadt kis buzinak hívott rendszeresen, így nem is adott rá túl sok okot. Alkoholista volt, könnyű drogokkal is élt, és ezek megszerzése érdekében megfordult az utcán is. Gyerekkoromban rengetegszer feltettem a kérdést hogy miért nem kellek sehova…nekem miért nincs helyem? Végül arra jutottam, hogy engem nem lehet szeretni, így ez lett az alapállapot. Rohadt rossz gyerek voltam. Felgyújtottam a garázst, robbangattam, macskákat lövöldöztem csúzlival, rendszeresen belőttem a lakók ablakait, kiszúrtam nagyapám kocsijának a kerekeit, sorolhatnám.
Apám sosem élt a jogával hogy m…Szólok, elpattant a cérna káromkodni fogok…
Egyszerűen tele lett a tököm a kikent kifent konzumkurvákból, a hajléktalanból gazdaggá vált bölcsekből meg ebből az egészt kibaszott hóbeleblancból…szajkózzák megállás nélkül ugyanazt a bullshit szemetet, amit max egy fogyatékos imádkozó sáska szintjén lévő valaki tud komolyan venni.
Ettől a sok pozitív álszent szarságtól a belem fordul már ki!
Legyél mindig vidám, szépen festett, mosolyogj a lányod sírja felett és mesélj róla hogy kell pozitívnak lenni… Meséld el hogy hogy voltál képzelt hajléktalan és hogyan lettél gazdag és ha nincs semmi valós mondandód csak az hogy tizenötezeréé lehet fotózkodni veled akkor pózolj bérelt musztángban, és hitesd el velük hogy ez jár nekik mert neked is jár…a pofád maximum…
Na jó…kikiabáltam magam…kezdjük az elején…
Figyelj…elárulok egy titkot…nem kell mindig boldognak lennek tudod?
Nem kell mindig pozitívnak lenned…összedőlhet a világ és maradhatsz a romok alatt…zokoghatsz, fájha…Mielőtt bárki azt hinné ördöngősség végigfotóztam egy tok készítését….láthatóan nem egy lehetetlen dolog….