A minket körülvevő világot leképezni az első lépés egy leendő fotósnak. Mikor ez már nem elég felmerül egy igény…többet mutatni. Úgy megmutatni egy tájat ahogy te látod. A benned élő képet elegyíteni a valósággal. Felfedezni magadban a művészt fantasztikus érzés amit sem átadni sem tanítani nem lehet sajnos…az oda vezető utat tudom csak megmutatni neked. Mint írtam már róla az előző bejegyzésemben a tavaszi BWS-en a gyakorlat más lesz mint eddig. Ez a gyakorlat is két napos lesz, kora délelőttől késő délutánig fog tartani és a második nap szakítunk időt a képek átnézésére, értékelésére. Erdőben, természetben fogunk dolgozni, és azokat a technikákat sajátíthatjátok el amivel egy teljesen más megközelítésbe tudjátok helyezni a fotózást. Ennek nem csak technikai hanem lelki ha úgy tetszik érzelmi háttere is van. Hiába a legfejlettem technika ha nincs mellé megteremtve az a nyitott lelki állapot ami megszüli a fejedben a képet. És egyszerűbb géppel is tudsz sokkal jobb képet csinálni ha jelen vagy az adott pillanatban. A gyakorlatra ez esetben 5 ember jelentkezhet. Amint megvan az öt ember a jelentkezéseket lezárom ezt természetesen jelezni fogom felétek. A kamerádon kívül nyitottságra lesz szükséged, őszinteségre, és alázatra önnön magaddal szemben. Ezt a határvonalat átlépni talán az első lépés afelé hogy a fotó amit készítesz megszólítson embereket. Szeretettel várok öt embert Április 15-16-án és 17-18-án Budapesten egy csodálatos út első lépéseihez.
A részvételi díj 35.000 ft, fejenként.
A jelentkezések ezennel megnyíltak, a gyakorlaton az első öt jelentkező tud részt venni.
Jelentkezni a fotobalassa@gmail.com e-mailcímen tudtok!
Címkék
balassabwsgyakorlatworkshopSokszor kérdeznek az emberek fiatal koromról, vagy csak arról, hogy honnan jöttem…legyen nektek egy rövidített verzió itt, bár úgy hiszem részleteiben már megírtam.
1977 ben születtem. Szüleim nem tartottak rám igényt. Anyám kint hagyott a kocsma előtt három hetes koromban a napon, ahonnan a szomszéd vitt haza. Ekkor kerültem nagyanyámékhoz. Anyámmal a kapcsolatom egy katasztrófa volt. Valójában nem szerettem. Dagadt kis buzinak hívott rendszeresen, így nem is adott rá túl sok okot. Alkoholista volt, könnyű drogokkal is élt, és ezek megszerzése érdekében megfordult az utcán is. Gyerekkoromban rengetegszer feltettem a kérdést hogy miért nem kellek sehova…nekem miért nincs helyem? Végül arra jutottam, hogy engem nem lehet szeretni, így ez lett az alapállapot. Rohadt rossz gyerek voltam. Felgyújtottam a garázst, robbangattam, macskákat lövöldöztem csúzlival, rendszeresen belőttem a lakók ablakait, kiszúrtam nagyapám kocsijának a kerekeit, sorolhatnám.
Apám sosem élt a jogával hogy m…Szólok, elpattant a cérna káromkodni fogok…
Egyszerűen tele lett a tököm a kikent kifent konzumkurvákból, a hajléktalanból gazdaggá vált bölcsekből meg ebből az egészt kibaszott hóbeleblancból…szajkózzák megállás nélkül ugyanazt a bullshit szemetet, amit max egy fogyatékos imádkozó sáska szintjén lévő valaki tud komolyan venni.
Ettől a sok pozitív álszent szarságtól a belem fordul már ki!
Legyél mindig vidám, szépen festett, mosolyogj a lányod sírja felett és mesélj róla hogy kell pozitívnak lenni… Meséld el hogy hogy voltál képzelt hajléktalan és hogyan lettél gazdag és ha nincs semmi valós mondandód csak az hogy tizenötezeréé lehet fotózkodni veled akkor pózolj bérelt musztángban, és hitesd el velük hogy ez jár nekik mert neked is jár…a pofád maximum…
Na jó…kikiabáltam magam…kezdjük az elején…
Figyelj…elárulok egy titkot…nem kell mindig boldognak lennek tudod?
Nem kell mindig pozitívnak lenned…összedőlhet a világ és maradhatsz a romok alatt…zokoghatsz, fájha…Mielőtt bárki azt hinné ördöngősség végigfotóztam egy tok készítését….láthatóan nem egy lehetetlen dolog….
