Az egész egy hibás koncepcióból idul.Azt hiszed hogy birtokolhatsz valamit….ettől a gondolattól fogva minden ostobaság bárhova jutsz is.
Vannak akik másokban keresik a saját középpontjukat….ha te nem leszel nekem végem, ha elhagysz belehalok, stb.
Attól a pillanattól fogva hogy megszületsz egyedül vagy….persze van családod, vannak barátaid, szerelmeid, de ők nem fognak szembenézni semmilyen gonddal helyetted. Nem ők fognak meghalni hanem te, és bizony akkor is egyedül indulsz az útnak mint amikor megszülettél.
Az ember akit szeretsz, veled van mert veled akar lenni az életed egy szakaszán. Ha menni akar nem tarthatod vissza, hisz nem a tulajdonod, sohasem volt az.
Meg kell köszönnöd az időt amit veled töltött, és jó utat kivánni ez a minimum….visszatartani nem tudod…az onnantól beteges vergődés amiből sem te, sem ő nem jöhet jól ki.
Nem volt sosem a te középpontod. Csak egy illúzió volt semmi egyéb amivel becsaptad magad.
A középpont benned kell hogy legyen mert csak az az egyetlen fix dolog az életedben…magadban kell megtalálnod a mozdulatlanság békéjét, nem másban.
Ha ez sikerül csak mosolyogsz azon amit írtam, és nem rándul görcsbe a gyomrod arra a gondolatra hogy az, akit ma szeretsz, aki veled van, holnap talán másfelé indul élete útján elbúcsúzva tőled.
Sok szerencsét fogsz kívánni neki, és boldog leszel.
Nem fogsz kötődni semmihez, mert önmagadban van a mozdulatlanság, és a béke.
Azzal érsz el mindent, ha semmi sincs a kezedben.
Címkék
balassacsaládelhagyásfélelemhalálmegcsalásszamszáraszerelemSokszor kérdeznek az emberek fiatal koromról, vagy csak arról, hogy honnan jöttem…legyen nektek egy rövidített verzió itt, bár úgy hiszem részleteiben már megírtam.
1977 ben születtem. Szüleim nem tartottak rám igényt. Anyám kint hagyott a kocsma előtt három hetes koromban a napon, ahonnan a szomszéd vitt haza. Ekkor kerültem nagyanyámékhoz. Anyámmal a kapcsolatom egy katasztrófa volt. Valójában nem szerettem. Dagadt kis buzinak hívott rendszeresen, így nem is adott rá túl sok okot. Alkoholista volt, könnyű drogokkal is élt, és ezek megszerzése érdekében megfordult az utcán is. Gyerekkoromban rengetegszer feltettem a kérdést hogy miért nem kellek sehova…nekem miért nincs helyem? Végül arra jutottam, hogy engem nem lehet szeretni, így ez lett az alapállapot. Rohadt rossz gyerek voltam. Felgyújtottam a garázst, robbangattam, macskákat lövöldöztem csúzlival, rendszeresen belőttem a lakók ablakait, kiszúrtam nagyapám kocsijának a kerekeit, sorolhatnám.
Apám sosem élt a jogával hogy m…Szólok, elpattant a cérna káromkodni fogok…
Egyszerűen tele lett a tököm a kikent kifent konzumkurvákból, a hajléktalanból gazdaggá vált bölcsekből meg ebből az egészt kibaszott hóbeleblancból…szajkózzák megállás nélkül ugyanazt a bullshit szemetet, amit max egy fogyatékos imádkozó sáska szintjén lévő valaki tud komolyan venni.
Ettől a sok pozitív álszent szarságtól a belem fordul már ki!
Legyél mindig vidám, szépen festett, mosolyogj a lányod sírja felett és mesélj róla hogy kell pozitívnak lenni… Meséld el hogy hogy voltál képzelt hajléktalan és hogyan lettél gazdag és ha nincs semmi valós mondandód csak az hogy tizenötezeréé lehet fotózkodni veled akkor pózolj bérelt musztángban, és hitesd el velük hogy ez jár nekik mert neked is jár…a pofád maximum…
Na jó…kikiabáltam magam…kezdjük az elején…
Figyelj…elárulok egy titkot…nem kell mindig boldognak lennek tudod?
Nem kell mindig pozitívnak lenned…összedőlhet a világ és maradhatsz a romok alatt…zokoghatsz, fájha…Mielőtt bárki azt hinné ördöngősség végigfotóztam egy tok készítését….láthatóan nem egy lehetetlen dolog….
