Reggel tipikus londoni idő volt…szemerkélő eső, borús ég. Úton a városközpontba, azol beszélgettünk hogy nemigen lepődnénk meg ha egy ajtó kipattanna és kilépne rajta Dudley, és a háttérben Petúnia sikoltozása hallatszana. Nem kreatív volt Rowling hanem jó megfigyelő. Takaros kis házak, kis kertek az egésznek van valami nagyon jó hangulata. Eldöntöttük hogy múzeumba megyünk…ingyenes szinte mind.Természettudományi mellett döntöttünk.
A kertben egy 300 millió éves fa törzsmaradványa fogadott.
Zseniális dolog volt körbejárni. A kora elgondolkodtatja az embert…még dínók sem voltak akkor amikor ez a fa levelet hajtott és élni kezdett….
Bent a bejárat mögött rögtön egy felfüggesztett dínócsontváz fogadott.
Nem nagyon tudom szavakba önteni ez érzést, amikor az ember olyan állatok csontjai között mászkál, amik százmillió éve léteztek lélegeztek.
Csodálatos kristály, ásványkiállítás van és a bálnacsontváz az teljesen megdöbbentett….
Aki londonban jár ne hagyja ki!
A sütik meg kell hogy állapítsam nagyon finomak, de nem esznek elég zöldséget a helyiek.
Címkék
angliadinoszauruszharry potterlondonpaleontológiapotterrowlingutazásSokszor kérdeznek az emberek fiatal koromról, vagy csak arról, hogy honnan jöttem…legyen nektek egy rövidített verzió itt, bár úgy hiszem részleteiben már megírtam.
1977 ben születtem. Szüleim nem tartottak rám igényt. Anyám kint hagyott a kocsma előtt három hetes koromban a napon, ahonnan a szomszéd vitt haza. Ekkor kerültem nagyanyámékhoz. Anyámmal a kapcsolatom egy katasztrófa volt. Valójában nem szerettem. Dagadt kis buzinak hívott rendszeresen, így nem is adott rá túl sok okot. Alkoholista volt, könnyű drogokkal is élt, és ezek megszerzése érdekében megfordult az utcán is. Gyerekkoromban rengetegszer feltettem a kérdést hogy miért nem kellek sehova…nekem miért nincs helyem? Végül arra jutottam, hogy engem nem lehet szeretni, így ez lett az alapállapot. Rohadt rossz gyerek voltam. Felgyújtottam a garázst, robbangattam, macskákat lövöldöztem csúzlival, rendszeresen belőttem a lakók ablakait, kiszúrtam nagyapám kocsijának a kerekeit, sorolhatnám.
Apám sosem élt a jogával hogy m…Szólok, elpattant a cérna káromkodni fogok…
Egyszerűen tele lett a tököm a kikent kifent konzumkurvákból, a hajléktalanból gazdaggá vált bölcsekből meg ebből az egészt kibaszott hóbeleblancból…szajkózzák megállás nélkül ugyanazt a bullshit szemetet, amit max egy fogyatékos imádkozó sáska szintjén lévő valaki tud komolyan venni.
Ettől a sok pozitív álszent szarságtól a belem fordul már ki!
Legyél mindig vidám, szépen festett, mosolyogj a lányod sírja felett és mesélj róla hogy kell pozitívnak lenni… Meséld el hogy hogy voltál képzelt hajléktalan és hogyan lettél gazdag és ha nincs semmi valós mondandód csak az hogy tizenötezeréé lehet fotózkodni veled akkor pózolj bérelt musztángban, és hitesd el velük hogy ez jár nekik mert neked is jár…a pofád maximum…
Na jó…kikiabáltam magam…kezdjük az elején…
Figyelj…elárulok egy titkot…nem kell mindig boldognak lennek tudod?
Nem kell mindig pozitívnak lenned…összedőlhet a világ és maradhatsz a romok alatt…zokoghatsz, fájha…Mielőtt bárki azt hinné ördöngősség végigfotóztam egy tok készítését….láthatóan nem egy lehetetlen dolog….
