Séták Londonban

0
0

imageKicsit elfáradtam a sok nézelődésben….
Vendéglátónk ma elindult New Yorkba…kicsit üres a kecó…
Mostanság a Rolleiflex-el sétikáltam és fotóztam…fura hogy mennyire másképp fotózik az ember vele mint egy digivel…százszor meggondolom mire, hogyan, milyen szögből mikor kattintok el egy filmet.
Sokkal inkább szerkesztek fejben és a fotográfia jócskán lassabb így…
Miközben minden fotóreklám azt sugallja hogy kattints mindenre ami mozdul ész nélkül, addig én egy tekercs filmet két nap alatt kattintok el….mondjuk belejátszik az is, hogy 5-6 font egy film…
Eleinte jópofának tartottam, hogy megbámulnak az utcán a géppel, mára azonban nagyon zavar….
az emberek úgy bámulnak, mint egy látványosságra, és hülyeségeket kérdeznek…volt aki megkérdezte minek sétálok egy búvárkamerával a nyakamban?
Mondtam neki, hogy a divatbemutatóra jöttem, és a fekete doboz a nyakamban csak dekoráció….
Van aki körbesétál, és lökdösi a haverját hogy nézze máá mi az a bigyó?
Volt egy két figura aki felismerte és odaszólt hogy szép kamera….velük nem is volt semmi baj….
Meglepően sok lomokamerát látok a holgától, a dianáig halszemmel vakuval stb….nyakban mondjuk még egyet sem láttam….
gondolom csak addig trendi amíg használni nem kezdik…
Pedig én szeretem a Holgát is. Sajátos képi világa van…
Összesítve jobban szeretek filmmel dolgozni még mindig….minden második ember ágyúkkal meg full extrás digi gépekkel szaladgál, és megfogni nem tudja, nemhogy beálítani vagy komponálni…végtelenül elkeserít hogy olyan híg a szakma amilyen….kiváncsi leszek majd a rolleiflexxel készült képekre és rohadtul sajnálom hogy otthonhagytam a Zeisst :((((

Címkék

angliadianagondolatokholgalomográfialomographylondonphotoshoprolleiflexstreetphotoutazászeissSokszor kérdeznek az emberek fiatal koromról, vagy csak arról, hogy honnan jöttem…legyen nektek egy rövidített verzió itt, bár úgy hiszem részleteiben már megírtam.
1977 ben születtem. Szüleim nem tartottak rám igényt. Anyám kint hagyott a kocsma előtt három hetes koromban a napon, ahonnan a szomszéd vitt haza. Ekkor kerültem nagyanyámékhoz. Anyámmal a kapcsolatom egy katasztrófa volt. Valójában nem szerettem. Dagadt kis buzinak hívott rendszeresen, így nem is adott rá túl sok okot. Alkoholista volt, könnyű drogokkal is élt, és ezek megszerzése érdekében megfordult az utcán is. Gyerekkoromban rengetegszer feltettem a kérdést hogy miért nem kellek sehova…nekem miért nincs helyem? Végül arra jutottam, hogy engem nem lehet szeretni, így ez lett az alapállapot. Rohadt rossz gyerek voltam. Felgyújtottam a garázst, robbangattam, macskákat lövöldöztem csúzlival, rendszeresen belőttem a lakók ablakait, kiszúrtam nagyapám kocsijának a kerekeit, sorolhatnám.
Apám sosem élt a jogával hogy m…Szólok, elpattant a cérna káromkodni fogok…
Egyszerűen tele lett a tököm a kikent kifent konzumkurvákból, a hajléktalanból gazdaggá vált bölcsekből meg ebből az egészt kibaszott hóbeleblancból…szajkózzák megállás nélkül ugyanazt a bullshit szemetet, amit max egy fogyatékos imádkozó sáska szintjén lévő valaki tud komolyan venni.
Ettől a sok pozitív álszent szarságtól a belem fordul már ki!
Legyél mindig vidám, szépen festett, mosolyogj a lányod sírja felett és mesélj róla hogy kell pozitívnak lenni… Meséld el hogy hogy voltál képzelt hajléktalan és hogyan lettél gazdag és ha nincs semmi valós mondandód csak az hogy tizenötezeréé lehet fotózkodni veled akkor pózolj bérelt musztángban, és hitesd el velük hogy ez jár nekik mert neked is jár…a pofád maximum…
Na jó…kikiabáltam magam…kezdjük az elején…
Figyelj…elárulok egy titkot…nem kell mindig boldognak lennek tudod?
Nem kell mindig pozitívnak lenned…összedőlhet a világ és maradhatsz a romok alatt…zokoghatsz, fájha…Mielőtt bárki azt hinné ördöngősség végigfotóztam egy tok készítését….láthatóan nem egy lehetetlen dolog….