A Leitz Hungária egyik legszimpatikusabb mondata az volt hogy a teszt alatt maradj végig önmagad! Iszonyatos megkönnyebbülés volt nekem mert akik ismernek személyesen tudják hogy ami a szívemen a számon és hogy nem tudok kibújni a bőrömből.
Mikor megláttam a 14-es Samyangot az volt az első két gondolatom hogy:
1: Ez nagyon sérülékenynek tűnik a kis domború pofikájával,
2: Na most én mit csináljak ezzel?
Első körben kimentem kék órában a dunapartra hogy na akkor most aztán megcsináljuk a tipikus kékórás lánchidas parlamentes förtelmet mert bizony ez erre való! (NEM!) Igazából nem is volt kedvem elővenni és akkor jutott eszembe hogy maradjak önmagam…Jó de akkor mi a fészkes fenét kóválygok a dunaparton mint gólyafos a levegőben ahelyett hogy mennék a dolgomra!Én megrögzött szociofotós vagyok. Arcokkal, történetekkel dolgozom. És még valami! Folyamatosan azt tanítom hogy hacsak nem igazolványképet csinálunk akkor mutassunk meg minél többet az alanyunk hátteréből környezetéből mert az fog mesélni első körben. Tudom én hogy ezt az optikát csillagfotóval, tájképpel, városképpel kell, illetve szokás bemutatni tesztelni csakhogy engem az nem érdekel…engem az érdekel én hogyan tudnám használni! Ó bárcsak ne tudtam volna meg….ez egy olyan cucc ami minden emberekkel foglalkozó fotós alapfelszerelése között ott kellene hogy legyen! Szerelem az első kattintásra!Ma voltam olyan vakmerő hogy elvittem magammal a szentendrei postás strandra és két gyermekemet maximálisan kihasználva leteszteltem a Samyang 14/2,8-at.Az első kép elkattintása után kollégám csak annyit kérdezett:-Jöhet Ukrajnába?
Nekem ezt az optikát a jóisten is szocióra teremtette. Természetesen manuális ez is de ekkora látószögnél nem jelent gondot élességet állítani egy pillanat alatt. A képek 2,8-as rekesszel készültek. Figyelembe véve a látószöget a torzítás igencsak minimális! Természetesen a sarkoknál van életlenedés és pici torzítás de ezt csak 2,8-as rekesznél vettem észre.
Meglepően éles képeket produkál és súlya is igencsak kicsi nem beszélve az áráról! Úgy játszottam vele egész nap mintha megint gyerek lennék, egyszerűen imádtam! 
Kicsit tartottam tőle hogy igen rendben van szép a kép jót rajzol de mi lesz ha belenagyítunk mert nekem nem kevésszer méteres vagy anál nagyobb nyomatok kellenek de ezen a területen sem okozott csalódást!
Kezdem elég kellemetlenül érezni magam de egész nap kerestem a legapróbb hibát amibe bele tudok kötni de az ég egy adta világon semmit sem találtam. Még a zsák amit adnak hozzá az is igaz egyszerűbb de jobb mint a 24-eshez járó verzió.
Ha nem kellene visszaadnom akkor biztos vagyok benne hogy folyamatosan hordanám magammal mert ilyen látószöggel és rajzolattal szinte minden terepen tudnám használni! Szeretném leszögezni hogy Emmát senki sem bántotta csak lezúgott a hintáról és lezúzta az orrát. Mivel meglehetősen büszke rá így nem távolíthatom e a képről :)Az utolsó dolog az objektív részletgazdagsága….én nem mondok semmit döntsétek el ti magatok!
Egyszóval azoknak akik természetfotózással vagy városfotózással fotóznak nem kell bemutatnom a Samyang 14/2,8-at viszont megragadnám az alkalmat hogy a szoció, és riportfotósokhoz szóljak….gyerekek ez nagyon jó cucc ha a munkádba egy kis különlegességet akarsz vinni!
ui: Emma profi, tehát gyakorlatilag pillanatok alatt hozza a nekem kellő kifejezéstelen arcot amúgy végigröhögi az összes fotózást 🙂
Címkék
balassaleitz hungáriasamyang 14/2samyang optikasamyang tesztszocioSokszor kérdeznek az emberek fiatal koromról, vagy csak arról, hogy honnan jöttem…legyen nektek egy rövidített verzió itt, bár úgy hiszem részleteiben már megírtam.
1977 ben születtem. Szüleim nem tartottak rám igényt. Anyám kint hagyott a kocsma előtt három hetes koromban a napon, ahonnan a szomszéd vitt haza. Ekkor kerültem nagyanyámékhoz. Anyámmal a kapcsolatom egy katasztrófa volt. Valójában nem szerettem. Dagadt kis buzinak hívott rendszeresen, így nem is adott rá túl sok okot. Alkoholista volt, könnyű drogokkal is élt, és ezek megszerzése érdekében megfordult az utcán is. Gyerekkoromban rengetegszer feltettem a kérdést hogy miért nem kellek sehova…nekem miért nincs helyem? Végül arra jutottam, hogy engem nem lehet szeretni, így ez lett az alapállapot. Rohadt rossz gyerek voltam. Felgyújtottam a garázst, robbangattam, macskákat lövöldöztem csúzlival, rendszeresen belőttem a lakók ablakait, kiszúrtam nagyapám kocsijának a kerekeit, sorolhatnám.
Apám sosem élt a jogával hogy m…Szólok, elpattant a cérna káromkodni fogok…
Egyszerűen tele lett a tököm a kikent kifent konzumkurvákból, a hajléktalanból gazdaggá vált bölcsekből meg ebből az egészt kibaszott hóbeleblancból…szajkózzák megállás nélkül ugyanazt a bullshit szemetet, amit max egy fogyatékos imádkozó sáska szintjén lévő valaki tud komolyan venni.
Ettől a sok pozitív álszent szarságtól a belem fordul már ki!
Legyél mindig vidám, szépen festett, mosolyogj a lányod sírja felett és mesélj róla hogy kell pozitívnak lenni… Meséld el hogy hogy voltál képzelt hajléktalan és hogyan lettél gazdag és ha nincs semmi valós mondandód csak az hogy tizenötezeréé lehet fotózkodni veled akkor pózolj bérelt musztángban, és hitesd el velük hogy ez jár nekik mert neked is jár…a pofád maximum…
Na jó…kikiabáltam magam…kezdjük az elején…
Figyelj…elárulok egy titkot…nem kell mindig boldognak lennek tudod?
Nem kell mindig pozitívnak lenned…összedőlhet a világ és maradhatsz a romok alatt…zokoghatsz, fájha…Mielőtt bárki azt hinné ördöngősség végigfotóztam egy tok készítését….láthatóan nem egy lehetetlen dolog….
