Posztmortem fotográfia a Viktoriánus korban.

0
255

Viktoriánus kor alatt Viktória királynő uralkodási idejét számítjuk, tehát a 19-ik századról beszélünk, konkrétan 1837-1901-ig.
A kor bizarr szokása volt ami mellett mint fotós nem mehetek el szó nélkül a halottak fotózása. Természetesen nem a Viktoriánus korban kezdődött mindez de az emberek java része ezt ismeri…a fotográfia kezdeti éveiből is meglepően sok halottakat ábrázoló fotó maradt fent egy egyszrű okból kifolyólag, mivel az első emulziók olyan hosszú időt igényeltek a helyes expozícióhoz amit egy élő ember nem bírt volna mozdulatlanul.Fél óránál hosszabb expókról beszélek.A Viktoriánus korban azonban megjelent a Dagerrotípia és a Talbotípiával párhuzamosan egészen az ezernyolcszázötvenes évek közepéig uralkodó eljárás volt.
Különlegessége hogy a Dagerrotípia nem volt sokszorosítható így a megmaradt példányok közt igen értékes darabokkal is találkozhatunk.
Eleinte 15-20 perc expót igényelt az új anyag de pár év alatt ezt sikerült 10-30 másodpercre redukálni, természetesen a fényviszonyoktól függően.
Érdekesség hogy a Dagerrotípia tartalmazott olyan vegyszereket, amik gyakorlatilag életveszélyesek voltak így a fotóssegéd sűrűn cserélődött akkoriban.
A fotográfia terjedése a közép és alsó osztály részére is elérhetővé tette azt amit addig csak a felső osztály tudott megfizetni,és kiváltotta a portréfestészetet.
Voltaképpen a Grafikusok (sokszorosító grafika, rézmetszet, stb) illetve a Fotósok módszeresen elvették a festők munkáját.
Ebben a korszakban a csecsemőhalandóság igen magas volt mai szemmel nézve, és a szülők sokszor fotóst hívtak ha egy gyermek elhunyt, így próbáltak valamicskét megőrizni szemük fényéből.
Ekkor a halott gyermek arcocskáját kifestették, egy székbe, vagy ágyba helyezték, nem ritkán a szülők tartották a karjaikban és készítettek egy fotót.
Mai szemmel ez rettenetesen morbidnak tűnhet amikor mi már fotózunk telefonnal,és szinte dokumentáljuk az egész életünket.
Akkoriban ezeknek az embereknek nem volt más lehetőségük mint ez az utolsó utáni pillanat hogy megörökítsék gyermeküket. Így majd kétszáz év távlatából ránézve egy ilyen fotóra elmerenghetünk azon hogy vajon hogy hívták, milyen élete lett volna, ki lett volna belőle ha a halál nem ragadja el a cseppséget.
Ez a fajta fotográfia Európán kívül nem terjedt el igazán, és európában is a huszadik század elejére szinte teljesen eltűnt.image
image
image
image
image
image
imageimage

  • Link lekérése
  • Facebook
  • Twitter
  • Pinterest
  • E-mail
  • Más alkalmazások

Címkék

balassadagerrotípiafotográfiagyermekekhalottposztmoderntalbotípiaviktoriánusSokszor kérdeznek az emberek fiatal koromról, vagy csak arról, hogy honnan jöttem…legyen nektek egy rövidített verzió itt, bár úgy hiszem részleteiben már megírtam.
1977 ben születtem. Szüleim nem tartottak rám igényt. Anyám kint hagyott a kocsma előtt három hetes koromban a napon, ahonnan a szomszéd vitt haza. Ekkor kerültem nagyanyámékhoz. Anyámmal a kapcsolatom egy katasztrófa volt. Valójában nem szerettem. Dagadt kis buzinak hívott rendszeresen, így nem is adott rá túl sok okot. Alkoholista volt, könnyű drogokkal is élt, és ezek megszerzése érdekében megfordult az utcán is. Gyerekkoromban rengetegszer feltettem a kérdést hogy miért nem kellek sehova…nekem miért nincs helyem? Végül arra jutottam, hogy engem nem lehet szeretni, így ez lett az alapállapot. Rohadt rossz gyerek voltam. Felgyújtottam a garázst, robbangattam, macskákat lövöldöztem csúzlival, rendszeresen belőttem a lakók ablakait, kiszúrtam nagyapám kocsijának a kerekeit, sorolhatnám.
Apám sosem élt a jogával hogy m…Szólok, elpattant a cérna káromkodni fogok…
Egyszerűen tele lett a tököm a kikent kifent konzumkurvákból, a hajléktalanból gazdaggá vált bölcsekből meg ebből az egészt kibaszott hóbeleblancból…szajkózzák megállás nélkül ugyanazt a bullshit szemetet, amit max egy fogyatékos imádkozó sáska szintjén lévő valaki tud komolyan venni.
Ettől a sok pozitív álszent szarságtól a belem fordul már ki!
Legyél mindig vidám, szépen festett, mosolyogj a lányod sírja felett és mesélj róla hogy kell pozitívnak lenni… Meséld el hogy hogy voltál képzelt hajléktalan és hogyan lettél gazdag és ha nincs semmi valós mondandód csak az hogy tizenötezeréé lehet fotózkodni veled akkor pózolj bérelt musztángban, és hitesd el velük hogy ez jár nekik mert neked is jár…a pofád maximum…
Na jó…kikiabáltam magam…kezdjük az elején…
Figyelj…elárulok egy titkot…nem kell mindig boldognak lennek tudod?
Nem kell mindig pozitívnak lenned…összedőlhet a világ és maradhatsz a romok alatt…zokoghatsz, fájha…Mielőtt bárki azt hinné ördöngősség végigfotóztam egy tok készítését….láthatóan nem egy lehetetlen dolog….