The Night
Originally uploaded by Brikac Gát utca 3.
kétszobás egyszerü lakás….a régi Balázs Béla utcai “lakás” helyett kaptuk az önkormányzattól mert már majdnem a fejükre dőlt.
Boldogan rendeztem be….huszonévesen beköltözhetek az első olyan lakásba, ahol van wc, meg fürdőszoba…..a Balázsban nem volt…..fürdeni lavórt…..wc-nek meg közös budit használtunk…..
Túl lehet élni…a közös budinak is megvan a maga romantikája.,
A lavór? Na mondjuk azt nemigen szerettem….felnőtt fejjel két méteresen, 130 kilósan, egy 5 négyzetméteres konyhában, egy hokedlire tett lavórban extrém sport a fürdés…
Nem baj végre megvan…első emeleti….tágas.
Egy nap mikor hazaértem a munkából azt láttam, hogy nagyapám egyedül feküdt az ágyban….
-Meghalt…..közölte olyan egyszerüen, mintha vizet kérne…..nem omlott össze….nem sírt….csak feküdt és fáradtan nézett rám.
Nagyanyám már nagyon beteg volt…..anyám halála óta alig kelt fel az ágyból…az utolsó hónapokban megvakult és azt sem tudta hol van és mi kik vagyunk körülötte…
-Reggel rosszul lett mire kiértek a mentők, már semmit sem tehettek érte….
Mintha valami szűrőn keresztül érnének el a szavai…..mintha egy másik világban beszélne, én pedig kivülről hallgatóznék.
Nem tudok mit mondani….mit lehetne mondani?
Meghalt….mindenki meghal….gyermekkorom óta kézenfogva sétálok a halállal…már nem idegen…már nem ijeszt.
Ugyanebből a szobából vitték el nagyapámat másfél évvel később a kórházba meghalni, amikor már nem akart a terhemre lenni….elötte való nap kiborultam, és a fejéhez vágtam, hogy nem tudok úgy dolgozni járni ha minden éjjel harmincszor felkelt…..agydaganata volt tüdő áttéttel….
Másnap azt mondta hívjam ki a mentőt, kórházba akar menni….nem ellenkeztem. Pár napra rá reggel fél hatkor hívtak a munkahelyemen…vigyem el a holmiját. Esett a hó….szép reggel volt…
Most a szobában fekszem….sötét, és hideg minden….nem tudom mióta vagyok mozdulatlan…..a takaró rámhült.
Kintről sápadtan pislákol az utcai lámpa sárgásfakó fénye.
Vékony porréteg takar mindent…a porszemek apró csillagokként fénylenek sötét szobában….
Nem tudok mozdulni megbénít a hideg, a mozdulatlan csend.
Az a valami velem szemközt a szekrényen guggol…kékesfekete szárnyai fátyolként omlanak alá….nem lélegzik….talán sosem lélegzett….kerüli a tekintetemet, majd egy pillanatra rámnéz, és idegesen rágcsálni kezdi a körmeit…..
Sokszor kérdeznek az emberek fiatal koromról, vagy csak arról, hogy honnan jöttem…legyen nektek egy rövidített verzió itt, bár úgy hiszem részleteiben már megírtam.
1977 ben születtem. Szüleim nem tartottak rám igényt. Anyám kint hagyott a kocsma előtt három hetes koromban a napon, ahonnan a szomszéd vitt haza. Ekkor kerültem nagyanyámékhoz. Anyámmal a kapcsolatom egy katasztrófa volt. Valójában nem szerettem. Dagadt kis buzinak hívott rendszeresen, így nem is adott rá túl sok okot. Alkoholista volt, könnyű drogokkal is élt, és ezek megszerzése érdekében megfordult az utcán is. Gyerekkoromban rengetegszer feltettem a kérdést hogy miért nem kellek sehova…nekem miért nincs helyem? Végül arra jutottam, hogy engem nem lehet szeretni, így ez lett az alapállapot. Rohadt rossz gyerek voltam. Felgyújtottam a garázst, robbangattam, macskákat lövöldöztem csúzlival, rendszeresen belőttem a lakók ablakait, kiszúrtam nagyapám kocsijának a kerekeit, sorolhatnám.
Apám sosem élt a jogával hogy m…Szólok, elpattant a cérna káromkodni fogok…
Egyszerűen tele lett a tököm a kikent kifent konzumkurvákból, a hajléktalanból gazdaggá vált bölcsekből meg ebből az egészt kibaszott hóbeleblancból…szajkózzák megállás nélkül ugyanazt a bullshit szemetet, amit max egy fogyatékos imádkozó sáska szintjén lévő valaki tud komolyan venni.
Ettől a sok pozitív álszent szarságtól a belem fordul már ki!
Legyél mindig vidám, szépen festett, mosolyogj a lányod sírja felett és mesélj róla hogy kell pozitívnak lenni… Meséld el hogy hogy voltál képzelt hajléktalan és hogyan lettél gazdag és ha nincs semmi valós mondandód csak az hogy tizenötezeréé lehet fotózkodni veled akkor pózolj bérelt musztángban, és hitesd el velük hogy ez jár nekik mert neked is jár…a pofád maximum…
Na jó…kikiabáltam magam…kezdjük az elején…
Figyelj…elárulok egy titkot…nem kell mindig boldognak lennek tudod?
Nem kell mindig pozitívnak lenned…összedőlhet a világ és maradhatsz a romok alatt…zokoghatsz, fájha…Mielőtt bárki azt hinné ördöngősség végigfotóztam egy tok készítését….láthatóan nem egy lehetetlen dolog….
