Mi marad?

0
0

Lassan átlépem a célul kitűzött fogyás felét….egyre jobban megvisel amikor a régi önmagamról készült képekkel találkozom valamelyik számitógépemen.
Amikor az ember ennyi súlyt elveszít valami más is változik benne….ez így van rendjén.
Mindenki azt hiszi, hogy büszke vagyok magamra pedig egy cseppet sem.,
Igyazából végtelenül szégyenlem magam. Azért amit magammal tettem miközben fel akartam zabálni a világot.
Szégyenlem magam isten előtt, és szégyenlem magam ember előtt….
Pontosan ezért is írom le…hisz magamban tartani sokkal könnyebb lenne, de elég volt a könnyű utakból. Ez is változott….még az öltözködésem is merőben más lett…
Bár jött volna valaki aki olyan tükröt tart nekem előbb, mint amilyet most látok.
Bárcsak el tudnám magyarázni minden túlsúlyos embernek, hogy mennyivel jobb soványabbnak lenni, mennyivel könnyebb minden így és még most is dagadt vagyok! De már úton afelé hogy minden egyes felesleges kilótól megszabaduljak.
Csak ezek a fotók ne jönnének szembe….csak nem látnám mi voltam.
imageimage

  • Link lekérése
  • Facebook
  • Twitter
  • Pinterest
  • E-mail
  • Más alkalmazások

Címkék

dagadtdiétaétrendfogyásfogyókúrakövérmalacmozgó hájbüfésúlyfeleslegzsírdisznóSokszor kérdeznek az emberek fiatal koromról, vagy csak arról, hogy honnan jöttem…legyen nektek egy rövidített verzió itt, bár úgy hiszem részleteiben már megírtam.
1977 ben születtem. Szüleim nem tartottak rám igényt. Anyám kint hagyott a kocsma előtt három hetes koromban a napon, ahonnan a szomszéd vitt haza. Ekkor kerültem nagyanyámékhoz. Anyámmal a kapcsolatom egy katasztrófa volt. Valójában nem szerettem. Dagadt kis buzinak hívott rendszeresen, így nem is adott rá túl sok okot. Alkoholista volt, könnyű drogokkal is élt, és ezek megszerzése érdekében megfordult az utcán is. Gyerekkoromban rengetegszer feltettem a kérdést hogy miért nem kellek sehova…nekem miért nincs helyem? Végül arra jutottam, hogy engem nem lehet szeretni, így ez lett az alapállapot. Rohadt rossz gyerek voltam. Felgyújtottam a garázst, robbangattam, macskákat lövöldöztem csúzlival, rendszeresen belőttem a lakók ablakait, kiszúrtam nagyapám kocsijának a kerekeit, sorolhatnám.
Apám sosem élt a jogával hogy m…Szólok, elpattant a cérna káromkodni fogok…
Egyszerűen tele lett a tököm a kikent kifent konzumkurvákból, a hajléktalanból gazdaggá vált bölcsekből meg ebből az egészt kibaszott hóbeleblancból…szajkózzák megállás nélkül ugyanazt a bullshit szemetet, amit max egy fogyatékos imádkozó sáska szintjén lévő valaki tud komolyan venni.
Ettől a sok pozitív álszent szarságtól a belem fordul már ki!
Legyél mindig vidám, szépen festett, mosolyogj a lányod sírja felett és mesélj róla hogy kell pozitívnak lenni… Meséld el hogy hogy voltál képzelt hajléktalan és hogyan lettél gazdag és ha nincs semmi valós mondandód csak az hogy tizenötezeréé lehet fotózkodni veled akkor pózolj bérelt musztángban, és hitesd el velük hogy ez jár nekik mert neked is jár…a pofád maximum…
Na jó…kikiabáltam magam…kezdjük az elején…
Figyelj…elárulok egy titkot…nem kell mindig boldognak lennek tudod?
Nem kell mindig pozitívnak lenned…összedőlhet a világ és maradhatsz a romok alatt…zokoghatsz, fájha…Mielőtt bárki azt hinné ördöngősség végigfotóztam egy tok készítését….láthatóan nem egy lehetetlen dolog….