-Üdvözlöm Vágó úr Balassa László vagyok, megérkeztünk! szóltam a kaputelefonba majd egy vidám -jajdejó után már indultunk is a helyszínre. Alig tettem meg 30 métert mikor az anyósülésről megkérdezte, -Ne vezessek inkább én?Annyira meglepett a kérdés hogy szó nélkül átadtam a volánt…amúgy sem szeretem a suzukit vezetni mert rohadt pici nekem…
hát így indultunk meg, a közel háromnegyed órás útra, ami idő alatt megismerkedtünk, beszélgettünk s megtapasztaltuk hogy István jól vezet! Istenem mediterrán országban élek én nem vezetek már gyorsan, csak olyan Spanyolosan….
Megérkezvén kihasználtam barátom vendégszeretetét kávé ügyileg, és neki is láttunk a fotózásnak…
Egyetlen szempontból volt nehéz dolgom, az pedig a komor tekintet…. István mosolygós, jókedélyű, így csak sokadszorra kaptam el a számomra szükséges hideg, komor pillantást, de úgy érzem azért sikerült, illetve a mosolyteli képek között is találtam megfelelőt.
Dolgoztam Rolleiflexxel is, ami Istvánnak meglepetés volt, (méghogy halott a filmes fotográfa!) azokból a képekből majd később mutatok…
A helyszín úgy érzem tökéletes volt karakteréhez, köszönet érte!
Azt szeretem az ilyen munkákban, hogy olyan emberekkel dolgozhatok, akiktől mindig kicsit többnek, jobbnak érzem magam, és még ha múlandó varázs is, megéri….
Címkék
“Vágó István”balassaírásokkiállításMuveszetphotoshoprolleiflexSokszor kérdeznek az emberek fiatal koromról, vagy csak arról, hogy honnan jöttem…legyen nektek egy rövidített verzió itt, bár úgy hiszem részleteiben már megírtam.
1977 ben születtem. Szüleim nem tartottak rám igényt. Anyám kint hagyott a kocsma előtt három hetes koromban a napon, ahonnan a szomszéd vitt haza. Ekkor kerültem nagyanyámékhoz. Anyámmal a kapcsolatom egy katasztrófa volt. Valójában nem szerettem. Dagadt kis buzinak hívott rendszeresen, így nem is adott rá túl sok okot. Alkoholista volt, könnyű drogokkal is élt, és ezek megszerzése érdekében megfordult az utcán is. Gyerekkoromban rengetegszer feltettem a kérdést hogy miért nem kellek sehova…nekem miért nincs helyem? Végül arra jutottam, hogy engem nem lehet szeretni, így ez lett az alapállapot. Rohadt rossz gyerek voltam. Felgyújtottam a garázst, robbangattam, macskákat lövöldöztem csúzlival, rendszeresen belőttem a lakók ablakait, kiszúrtam nagyapám kocsijának a kerekeit, sorolhatnám.
Apám sosem élt a jogával hogy m…Szólok, elpattant a cérna káromkodni fogok…
Egyszerűen tele lett a tököm a kikent kifent konzumkurvákból, a hajléktalanból gazdaggá vált bölcsekből meg ebből az egészt kibaszott hóbeleblancból…szajkózzák megállás nélkül ugyanazt a bullshit szemetet, amit max egy fogyatékos imádkozó sáska szintjén lévő valaki tud komolyan venni.
Ettől a sok pozitív álszent szarságtól a belem fordul már ki!
Legyél mindig vidám, szépen festett, mosolyogj a lányod sírja felett és mesélj róla hogy kell pozitívnak lenni… Meséld el hogy hogy voltál képzelt hajléktalan és hogyan lettél gazdag és ha nincs semmi valós mondandód csak az hogy tizenötezeréé lehet fotózkodni veled akkor pózolj bérelt musztángban, és hitesd el velük hogy ez jár nekik mert neked is jár…a pofád maximum…
Na jó…kikiabáltam magam…kezdjük az elején…
Figyelj…elárulok egy titkot…nem kell mindig boldognak lennek tudod?
Nem kell mindig pozitívnak lenned…összedőlhet a világ és maradhatsz a romok alatt…zokoghatsz, fájha…Mielőtt bárki azt hinné ördöngősség végigfotóztam egy tok készítését….láthatóan nem egy lehetetlen dolog….
